Párizs, Te csodás!

 

Az utazásaim történeteit a 2009-ben megvalósított egy hetes programmal kezdem. Egyszerűen azért, mert ekkorra alakult ki a számomra nélkülözhetetlen képernyő olvasó és az internetes körlevelezés használata, eme készségek folyamodványaként pedig az első elektronikus élmény beszámoló.

 

*

Május 16-tól lehetőség nyílott feleségemmel és a közlekedési karom végzős

gyermekünkkel 7 napot a francia fővárosban tölteni.

 

1. nap: szombat

 

Hajnali negyed négyes kelést követőem az utolsó simítások a csomagokon, fél

hatkor Ferihegy 2a terminálon bőröndök beadása és 7:10-kor már emelkedett is

a francia légi társaság gépe a levegőbe. Fél tízkor szálltunk ki a Párizstól

észak-keletre található De Gaulle repülőtéren. Több mint egy órát vett

igénybe a csomagok átvétele. A jegypénztárak, jegyautomaták, információ

előtti hosszam kígyózó sorok miatt már csak a 11:35-kor induló gyorsvasúttal

indultunk a belvárosba. Hamar kiderült, hogy  a helyben állandó lakáscímmel

rendelkező vakoknak

jár a közlekedési kedvezmény, melyet a megfelelő kerületi polgármesteri

hivatalban kell intézni. Így aztán családtagjaim itthon már megvásárolt 5

napos bérletéhez hasonló jegyemet a vasárnapi program kezdéskor az egyik

automatából varázsolta elő a fiam.

 

Szombat délben kétszeri metró átszállás után érkeztünk a

Voltaire

utcai megállóba és 6-7 perces rövid sétával értűnk szállásunkra. 1 órakor

foglaltuk el a 3 ágyas, tiszta csekély bútorzatú hotelszobánkat. A

körülbelül 12-13 négyzetméteres háló részhez legalább 8 négyzetméteres

WC-és kádas fürdőszoba tartozott, melynek csendes szellőző berendezése

pillanatok alatt eltüntette a gőzöket, illatokat, szagokat. naponta kaptunk

tiszta törülközőt, szappant, sampont, még papírgurigát is. Szállásunk

megfelelt annak a célnak, amire szántuk: alvásra, tiztálkodásra.

 

Miután túl voltunk az utazáson, fedél is került fejünk fölé, éhségünk

csillapítására kellett gondolnunk, hát neki indultunk a szűkebb környék

felfedezésének. Büfék, éttermek egymás hegyén-hátán és a választásunk

ételeit

fényképem is illusztráló török vendéglősre esett.

 

Párizs 20 kerületből áll. Középem az első, majd spirál alakban követi a

többi kerület. Igy az elsőtől északra a 9. kerület, attól északra a 18.

helyezkedik el. Mi a 11. kerületben laktunk. Egyik térképünk 15 oszlopra és

12 sorra bontotta a várost. Eszerint az L-7 kockában található szállodánk. A

szombat délutáni sétánk célpontja az M-6 kockában található híres temető: A

Pere-Lachaise. A 43 hektáros sírkertben a múlt nagyjainak sírjait 96-98

parcellában láthatók. A következő nevekre emlékszem:

Rossini és

Frédéric Chopin – zeneszerzők

Eugene Delacroix – festő

Samuel Hahnemann – a homeopátia felfedezője

Oscar Wilde – író

Honoré de Balzac – író sírját keresgéltük, de nem biztos, hogyitt vam még

Moliére – író

Mellette La Fontaime nyugszik.

Edit Piaf és

Gilbert Bécaud énekesek

a 44-es parcellában megtaláltuk az 56-os emlékművet.

 

További hírességek:

Sarah Bernhardt – színésznő

Sophie Blanchard – léghajós

Maria Callas – operaénekes

Jacques-Louis David – Napóleon festője

Suzanne Flon – színésznő

Thierry Fortineau – színész

Joseph Fourier – matematikus

Zenobe Gramme – a dinamó feltalálója

Charles Messier – csillagász, a Messier-katalógus megalkotója

Yves Montand – filmszínész

Michel Ney – marsall

 

Zárás előtt fél órával kizavarták a látogatókat. Pechünkre a

szálláshelyünkkel átelleni kapun kellett elhagynunk a terepet. A megyed órás

hazaséta helyett másfél órás kerüléssel jutottunk szállásunkra, ahol a

Voltaire utcai boltban vásárolt szendvicsekkel, gyümölccsel és üdítőkkel

oldottuk meg a vacsorát.