Párizsi egyebek

Ami még A francia utazásunkból megmaradt …

*

Utunk következő állomása a Notre Dame.

A monumentális katedrális nem csak Párizs, de az egész ország szimbóluma,

itt található az ország 0 kilométeres köve is. A Notre Dame Párizs katolikus

katedrálisa

a középkor óta. A párizsi püspök , Maurice de Sully 1163-ban kezdte el az

építtetését, amely 2 évszázadon át tartott. A legtöbb résztvevő építész és

szobrász

neve máig ismeretlen.

Történelme szorosan összekapcsolódik a francia történelem fontos

eseményeivel.

Mivel 13 ébbel ezelőtti rövid párizsi látogatásunkkor már voltam a

Notre-dame-ban most a templom előtt ücsörögve kétszer is meghallgattam a 13

tonnás Emánuel harang hosszas zúgását. A többiek nosztalgiáztak egyet, de

mire a jobb oldali torony ajtajához értek – bekövetkezett a zárás pillanata.

6. nap csütörtök

Az 5 napos közlekedési bérlet utolsó napja.

Az Eiffel-torony Párizs egyik jelképe, amely tervezőjéről, Gustave Eiffel

mérnökről kapta a nevét. Az 1889. évi világkiállításra készült, az eredeti

tervek

szerint a kiállítás után lebontották volna. A torony magassága 321 méter,

első

emelete 58, második emelete 126, a harmadik 217 méter magasban van. A

negyedik emelet a 287 méteren nem látogatható.

Négyzetes, 1,6 hektár alapterületű. 8600 tonna súlyú, 12 000 darabból

állították össze. Sokáig a legmagasabb épület volt a világon. Lábainak

távolsága a földön 129 méter. Házastársam meglátva a 2-3 órányi kígyózó

sorokat, egyből helyet foglalt a

Mars mező egyik padján. Fiammal felfedeztük az információt, ahol a

vakigazolvány látván

elmagyarázták: ingyen jegyeket nem tudnak adni, de menjünk oda a biztonsági

emberek egyikéhez. A jó ember meglátva a dokumentumot – kikerülve a hosszú

sorban álló embereket bekísért minket a pénztárhoz. Kifizetve a kedvezményes

jegyeket 5 percen belül az emeletes liftben voltunk. Előbb a második

emeletet

jártuk körül. Itt lehetett volna jegyet váltani a harmadik emeletre egy

másfél órás sorban állás után. Ehelyett vissza lifteztünk az első emeletre,

majd az étterem, konferencia terem, mozi megtekintése és egy kávé

elfogyasztása után a földre szálltunk.

A délután maradék része közlekedési csemegékkel telt: a 4 villamos vonalból

kipróbáltuk a 3. és a 4. számút. Voltunk a legújabb metróvonalon: a 14-es

metró vezető nélküli, a peron üvegfalai csak akkor nyílnak meg, amikor már

bent áll a szerelvény.

7. nap péntek

Amíg gyermekünk kivárta másfél órás sorát a Notre-dame jobb oldali 387

lépcsős tornyának meglátogatásához, majd 50 percben megmászta – addig

feleségemmel üldögéltünk a templom előtt a kellemes napsütésben. A szigetről

Pont Neuf – Új hídon keresztül sétáltunk ki.

Ez Párizs legrégebbi hídja.

Még el metróztunk a francia főváros megjegyezhetetlen nevű dinbes-dombos

függő hidas parkjába, aztán a Voltaire utcai MacDonald-ban szerettünk volna

megebédelni. Amíg ott egy centet sem lehetett leejteni péntek délután fél

háromkor – a néhány méterrel arrébb lévő török étteremben hamar megvoltunk a

bőséges ebéddel. Csomagjaink békésen vártak minket mások csomagjai mellett

szállásunk társalgójában. A hotelhez közelebbi metró megállóban nem volt

jegyvásárlási lehetőség, így gyermekünk hosszú lábai mentettek meg minket a

kialakult helyzetből. Búcsú a peronom lévő, lábbal is jól érzékelhető

bütyköktől, melyekkel a felszínem több helyem is találkoztam. Az

akadálymentesítésről itthon dúló vita résztvevőinek figyelmébe ajánlom: már

vannak jól kitalált, már működő megoldások szerte a nagyvilágban és nem

biztos, hogy nekünk kellene feltalálni magyarul beszélő spanyol viaszt!

A MALÉV gép időben indult Budapestre és a kétharmadnyi üres hely is közre

játszhatott abban, hogy hamar túljutottunk a pesti ellenőrzési, csomag

átvételi pontokon és éjfél előtt már otthonunkban készülődhettünk a

lefekvéshez.

Tovább a blogra »