A 2009 május végén készített Párizsban töltött napokat felelevenítő
írásomra
érkezett visszajelzések bátorítottak egy szerényebb, ugyan abban az évben megtörtént, hazai utazásról
való
élmény beszámoló elkészítésére.
Augusztus 8-tól lehetőség nyílott feleségemmel egy hetet a
dél-alföldi
városban tölteni. Az első 3 nap erejéig velünk tartott a közlekedési
karom
frissem végzett gyermekünk.
A Békés megyei helyszín kiválasztását és a programok, szükséges
feltételek
megszervezését, kialakítását a Siketek és Vakok Országos
Egyesületében
álmodták meg és hajtották végre. És most Kedves Olvasóm az eddigi
száraz
hangnemből szeretnék váltani egy fennköltebb hangvételre. Ugyanis az
egyesület belső munkatársait és a külső segítőket szívesebbem
nevezem
tündéreknek, míg a különböző mértékű látás- és
halláskárosodással bíró
egyesületi tagokat pedig csuda embereknek. Csak halkam jegyzem meg: nem
csak
tündérlányok, hanem tündérfiúk is vannak …
1. nap: szombat
A Népligetben található távolsági buszpályaudvaron találkozott a
nagyjából
15 csuda emberből és a hasonló létszámú tündérből álló csapat. A
társaság
egyik fele kisbusszal indult neki a szarvasi Erzsébet-ligetnek, a másik
csapatrész a Körös Volán klimatizált utasterében elhelyezkedve utazott
több
mint 3 órát a Szarvas, Főiskola megállóig. Felszállást követően a
buszban a
fiam mellé huppantam, ami utólag jó döntésnek bizonyult: ekkor mesélte
el
horvátországi kalandjait. Sikerült két legyet ütnöm egy csapásra:
hamar
eltelt az idő és utazhattam az utazás alatt. A kecskeméti 15 perces –
nekem
természetesen kávé – szünet alatt az itt lakó Gazdag Andi járt
eszemben. Van
telepátia! Andi ekkoriban pötyögte nékem írt e-mail-jét … Amikor a
44-es
úton haladva fiam jelezte balra Martfűt – Széll Magdi aznap délelőtt
olvasott kedves sorai idéződtek fel bennem. Negyed hatkor érkeztünk a
cél
megállóhoz és távozásunkkal kis híján kiürült az autóbusz. Leendő
szálláshelyünk még csomagok nélkül is fél órás séta lett volna, de
jött a
felmentő sereg vagyis az egyesület által bérelt mikrobusz és az
Erzsébet-ligeti tábor szolgálati autója. Néhány perces zötykölődés
után
begördültünk az elkövetkezendő napok eseményeinek helyszínére.
Elfoglalva a
nekünk kijelölt faházat, feltérképeztük az üdülőtelep
létesítményeit és a
Holt-körös partját. Már meg is érkezett az első vacsora: brassói
aprópecsenye krumplival. Jóízű volt, de – máig sem tudom, hogy – az
utazás
tette vagy a helyi jó levegő – épp hogy elég volt. Az étel sört
kívánt –
ezért párommal, gyerekkel elhatároztuk a legközelebbi vásárlási
lehetőség
felkutatását. Induláskor ért a szervező tündér kérése: a
hármunknak adott
2-2 fekhelyes szobára osztott faházat cseréljük el 2 házaspárnak
juttatott 4
ágyas faházzal.
“Mindjárt itt vagyunk, csak kiugrunk sörért!” – válaszoltam
készségesem. Nos
ez a “mindjárt” kemény 1 órába telt … A csere partnerek már le is
tettek a
dologról, de néni állhatatosság és besegítés árán túl estünk a
kezdeti
elhelyezkedési nehézségeken. Folyadék pótlása a csapból folyó
vízzel fémes
mellékíze miatt korlátozott lehetőség volt – naná, hogy jól esett a
fáradságosam beszerzett sör fogyasztása a lefekvés előtt.
*
A további napokról majd a későbbi, újabb bejegyzések során mesélek.