Hol is vagyunk?

néhány adat ideiglenes lakhelyünkről, Szarvasról (szlovákul Sarvaš) :
Budapesttől 150, Békéscsabától 47 kilométerre, a Hármas-Körös
holtágának
partján (kákafoki holtág) található helység.
2008 évi statisztika szerint lakóinak száma 17 731 fő. sűrűsége
114,35
fő/négyzetkilométer. Ebből következik – aki akarja kiszámíthatja –
hogy a
terület 161,57 négyzetkilométer. Ha mégsem stimmel, akkor vagy a
számoló
alkalmazás rosszul kerekít, vagy a Vikipédia különleges algoritmust
alkalmaz
…
Negyedik Kun László leveleiben szerepel először a település
Szarvashalom
néven. A török hódoltság idején többször is építenek
palánkvárat, sőt
1673-ban híd kerül a Körös fölé. A török uralom miatt
elnéptelenedett
területre 1722-bem 300 szlovák jobbágy családot telepítettek. A 18.-
19.
század fordulóján Tessedik Sámuel megalapította Európa első
gazdasági
(akkori nevén szorgalmatossági) iskoláját a városban. A nagy tudású
lelkész
felvirágoztatta a fiatal mezővárost, kidolgozta többek között a
szikesek
megjavításának módszerét, megismertette a város lakóival a kor akkor
ismert
legkorszerűbb földművelési technikáit is. Kiemelkedően fontos szerepet
töltött be a településen a gróf Bolza család. Kastélyokat
varázsoltak a
Körös partjára, felépítették a szárazmalmot, létrehozták az
Anna-ligetet,
majd a Bolza Józsefről elnevezett Pepi-kertet, mai nevén a Szarvasi
Arborétumot, ami manapság is Szarvas legcsodálatosabb és legismertebb
látványossága.
2. nap vasárnap

Délelőtt a lelkes csuda emberek és tündérek nekivágtak a Magyar
Királyság
(történelmi Magyarország) földrajzi középpontja meghódításának,
amelyet
emlékmű jelöl a holt Körös partján. Végig haladtunk a 18 stáción,
elbeszélgettünk, elgondolkoztunk a kiállított dolgokon. Az oda tévedő
idegen
tájékoztatásán van még mit dolgozni, csiszolni a látványosság
kiötlőinek.

Délután a társaság nagyobb része az előzetes program szerinti
gyógyfürdőt
látogatta meg. Az egyesület egy alkalommal fedezte a lubickolás
költségét, a
további termálvizes medence látogatásokat saját zsebből fedezték a
csuda
emberek. Feleségemet, gyermekünket nem bűvölte el a pancsikálás
lehetősége –
ehelyett a Körös-Maros Vidéke Nemzeti Park Látogatóház irányába
indultunk
el. A szarvasi Arborétum és látogatásunk célpontja egymástól
független
látványosság. Kockázatos vállalkozás volt délután 4-kor
beállítani, hiszen
az intézmény 5-kor zárt. A kedves és készséges pénztárosnővel –
miután
megváltottuk az otthon felejtett csudaigazolványom révén hármunk
kedvezményes, 260 forintos belépőjét – megbeszéltük, hogy a fő
épület
megtekintése és elhagyása után zárt kapuk mellett végig sétálhatjuk
a
területet másfél-két óra alatt és majd a biztonsági őr kienged
minket.
Először két perces hangos film érzékeltette a puszta ébredését, majd
egy
szép kiállítás mutatta be a helyben honos növény- és állatfajokat.
Érdekes
része volt a bemutatónak, ahol a védett fajok pusztulásának minden
napos
eseményeivel illusztrálták a környezetvédelmi közömbösséget.
Kilépve a fő
épületből gyógy- és fűszernövénykertbe léptünk, ahol szabad volt
fogdosni a
leveleket, virágokat és a morzsolgatás sem volt tilos művelet. Az
ötödik
hatodik szagolgatás után nekem már elegem volt az illatokból …
A parkban tett sétánk során sok ötletes dolgot láthattunk, amellyel az
ide
tévedt látogatók természetes közegükben tanulmányozhatják az
élőlényeket.
Például kialakítottak egy árkot, amellyel az aljnövényzet és a benne
élő
állatok tanulmányozhatók. Vagy kis fahidakról közelről látható a
tavi élő
világ. Utunk végén fiam majdnem rálépett egy varangyos békára.
Mozgásunk
ellenére nem ugrott el – így hát fotózásra került sor. Jól tűrte a
fényképezést és nem változott királylánnyá. Aztán gyermekem cipője
orrával
óvatosam megbökdöste az oldalát, mire
végre elkezdett ugrálni. Fiam sommás megjegyzése:
– Tud ez futni ha akar …

Visszatérve a táborba már nem sokat kellett várni az esti
étkezésre.Vacsora
végén köszöntöttük születésnapja alkalmából Némethné Edinát és
Papp Gábort,
valamint pénteki névnapja miatt Balogh Ibolyát.