Újabb kettő nap

További adatok tartózkodási helyünkről:

A kiegyezés után, 1872- ben Szarvas elveszítette városi rangját, és

csak

1966-ban kapta vissza. Az 1880-1893 közötti vasútépítés során csak

szárnyvonalat kapott a település.

A második világháború után az oktatás vált a település életének a

legfontosabb tényezőjévé, Szarvas ma fontos iskolaváros, a megye egyik

kulturális központja.

3. nap hétfő

Délelőtt városnézés ürügyén besétáltunk a Ceres szökőkútig.A

város

központjában áll az 1812-ben épített Szent Klára-templom, az Árpád

szálló

1896-ból, a Tessedik-akácfa (de inkább csak borostyánnal lefedett hűlt

helye), a Ceres-kút, a Mittrovszky-kastély, az egykori Bárány-vendéglő

és a

Lengyel-palota. Miután meghallgattuk a rövid történeti ismertetést –

mindenki ment amerre látott. Én például kávé fogyasztás

gyönyörének

hódoltam, de sokan a szomszédos cukrászda fagylaltjának elnyalásában

jeleskedtek. Nejem a gyümölcs felkutatást helyezte előtérbe, de sajna –

a

piac hétfőm Szarvason sincs nyitva. Felvásároltuk a boltokban

található őszi

barackot, dinnyét, bespájzoltunk sörből, üdítő italból,

ásványvízből.

Este az esküvőjük 35. évfordulóját ünneplő Lukács házaspárt

köszöntöttük.

4. nap kedd

Gyors reggelizés után az arborétumhoz igyekeztünk fél tízre, ahol

Melinda

kismama fogadott minket.A Szarvasi Arborétumot az olasz származású Bolza

család alapította. Nevét ifj. Bolza Józsefről, Pepi grófról kapta.

Jelenleg

a Budapesti Corvinus Egyetem

Tájépítészeti Karának felügyelete alatt működik. Az arborétum

pedagógus

végzettségű munkatársa másfél órás sétánk során számos

érdekességet mesélt a

látható növényekről, fellelhető állatokról. A kert építése a

tizenkilencedik

század második felében kezdődött, ma már 1600 fa- és cserjefaj,

mamut- és

páfrányfenyők találhatók benne.

Szárazföldi csatangolásunkat vízi úton folytattuk: kishajóval tettünk

meg

több mint egy órás utat, hallgatva kapitányunk vidám történeteit,

figyeltünk

a helyi érdekességekre és végül szálltunk partra táborhelyünk

közelében.

Az ebédet követőem kis családom számára a szlovák tájház

meglátogatása

következett:

A bejárati ajtón belépve a látogatót könnyen megidézheti a hely

légköre, a

korhű berendezéstárgyak magával ragadó varázsa, a képzeletükben

ezért

könnyen megelevenedhet aze házakban hajdanában élő és szorgoskodó

felvidékről származó (tót) parasztok mindennapi élete. A kiállítás

a

szarvasi szlovákok hagyományos ház- és lakáskultúráját mutatja be

egy

jellegzetes 19. századi népi lakóházban,hatalmas mennyiségű, 936

kiállítási

tárgy segítségével. A tájház legértékesebb darabjai között

tartanak számon

egy Luther Mártont ábrázoló, zenélő képet, egy faragott bölcsőt,

egycsuklós

támlájú padot és a hímzett ködmönöket. A tájházban található

helységek:tisztaszoba, konyha, kamra.

a pénztáros-idegen vezető hölgy kimerítő részletességgel számolt be

a

látnivalókról – olyannyira, hogy nem is maradt idő a szárazmalom

megtekintésére gyermekünk vonatának indulásáig.A szarvasi szárazmalom

elnevezése abból ered, hogy nem vízzel, hanem igáslovakkal hajtották,

így

őrölték a gabonát.Az alsóállású, vízszintes meghajtó kerekű,

klasszicista

stílusú szárazmalom 1836-ban épült, és egészen 1962-ig működött –

legtovább

az országban.

Miután a vasútállomásról kihúzott az egy kocsis vonat, párommal

dorbézolásba

fogtunk: a csomag cipekedés miatti folyadék vesztességet traubizással,

fagylaltozással és kávézással kívántuk pótolni …

Tovább a blogra »