5. nap szerda
Gyermekünk távolléte meglátszott napi programunkon: ki sem mozdultunk
Erzsébet-ligetből. A még lelkes csuda emberek és tündérek délelőtt
városnézés ürügyén besétáltak a központba, délután pedig
termálvízbe
ereszkedtek.
Én pedig a faházunkkal szomszédos épületben lakó Klárával
beszélgettem
hosszasabban a megszokottnál. Tudni kell róla, hogy a szinte legnehezebb
helyzetben lévő csudaember Viktor nagynénje. Természetesem legtöbbet
Viktor
és az őt ápoló édesanyja minden napi küzdelméről esett szó. Viktor
nem lát,
nem hall és tenyérbe írt jelekkel kommunikál a külvilággal. Életét
nehezíti,
hogy idegrendszeri problémák miatt komoly küzdelem minden egyes falat
emésztőrendszerébe juttatása. Viktornak percre beosztott programja van a
létezésre és zárkózottsága, befelé fordultsága alaposan fékezi
anyja,
nagynénje és a tündérek igyekezetét a normalitásra törekvésben.
Sokunk
figyelmének egy szeletkéje mindig Viktoron volt, megkönnyebbülten
felsóhajtottunk ha valami sikerült és szorongtunk ha nem mentek rendben a
dolgok.
Vacsora után a játékosabb kedvű táborlakók egy kis szerencse
próbálgatásra
gyűltek össze a közösségi épületben. A vakos bingó a közismert
Luxorhoz
hasonlít. A résztvevők húznak maguknak az előre elkészített
szelvényekből,
melyen az ötször ötös négyzet egy egy pontján található szám arab
és
Braille. formában tapintható. Icus tündér kisebb fajta show műsor
keretében
elkezdte a számok sorsolását és a játékosok – amennyiben szerepelt
szelvényűkön a kihúzott szám – műanyag sapkával lefedték a már
kisorsolt
számokat. Ha egy öt elemből álló sor vagy oszlop valamennyi tagját
már sapka
borította és ezt a játékos elsőnek jelezte – akkor a résztvevő
tárgynyereményben részesült. A játék főnyereményét akkor kapta meg
valaki,
ha mind a 25 számát kihúzták szelvényén és bingót kiáltott. Ezen az
estén
két menetet játszottunk 15-16 résztvevővel és jelem sorok írója
élete első
bingó játékán megcsípett egy tele sort a hozzá tartozó tábla
csokival …
6. nap csütörtök
Az üdülésünk kezdete óta a tábor lakója volt egy művész lélek,
Gémes Katalin
személyében. Ő gondoskodott a minden napi kézműves programról, melynek
során
a vállalkozó kedvű amatőrök kipróbálhatták hajlamaikat.
Kíváncsiságom
inspirált egy beszélgetésre Katival, de csak 4 műtárgy elkészítése
árán
tudtam faggatni az érzékszerv érzékszervek nélküli ember és az
alkotás
kapcsolatáról. A több órás agyagozás közben egyik fantasztikus
élményem
volt, ahogy Viktort rávették a nemez készítésre. Viktort anyja, Klári
nagyménje mellett Csilla tündér és Kati művésznő csapatmunkája
bírta rá,
hogy a kezdetben izgő mozgó, nyugtalan, fészkelődő csudaember
koncentrált,
elmélyült alkotó tevékenységet folytatott. Kicsit magam is
bekapcsolódtam a
kérdések, válaszok, értelmezések rengetegébe, de mit ne mondjak:
tátva
maradt a szám. A betűnként tenyérbe csordogáló információ mellett
vagy
ellenére mire nem képes egy ember és lelkes környezete …
Este a piszkos anyagiak (közlekedési költségek, belépők, másnapi
sétakocsikázás) rendezését követőem tábortűz várta az
érdeklődőket. Néhány
virsli, egy szalonna parázsba pottyantása sem akadályozott meg minket az
evés-ivásban, ugratásban, csipkelődésben és mesélésben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: