2. nap kedd
Az üdülésünk kezdetétől a tábor lakói voltak egy művész lélek és nagyon aranyos kislánya, Török Ibolya és Debreczeni Ági személyében. Ők gondoskodtak a minden napi kézműves programokról, melynek során a vállalkozó kedvű amatőrök kipróbálhatták hajlamaikat. Tavaly ügyködtem már az agyagozással. Kíváncsiságomat idén a tűzzománc készítése keltette fel. Délelőtt a foglalkozásra látogatva telt ház fogadott. Ági elém rakott egy dobozt, amelyben háromszögletű, csillag alakú, oktaéder és más alakzatú rézlemezek közül kellett választanom. Kicsi, háromszögletű fémdarabkát választottam valamiért Zeusz istenre gondolva. Utólag visszagondolva enyhén kiszúrtam magammal, mert odavezettek egy asztalhoz, ahol le kellett smirglizni az oxidált réteget. Nagy mancsommal leszorítani és dörzsölni a pirinyó tárgyat – hát küzdöttem rendesen vele … Ezután jött az alapozó: egy befőttes üvegben lévő folyadékot kellett rácsepegtetni ecsettel a felületre, majd úgy mozgatni, hogy egyenletesen terüljön el. Kemencében lett kiégetve és újabb ecset munka következett. Piros, sárga, zöld, fehér és lila színű festékek közül a legutóbbit választottam. Az újabb égetés után csipesszel tenyérből gyöngyszemeket kellett egyenként megragadni és rávinni a felületre. A második gyöngyszem után megkértem Ágit a forma kialakítására. A végeredményt ebédnél adtuk át feleségemnek. A csodálkozó felkiáltását követően természetesen én is honoráltam két puszival Áginak a segítséget …
Délután a társaság nagyobb része az előzetes program szerinti fürdést célozta meg. Mintegy három negyed órás lovas kocsizással jutottak el a tóra, ahol lassan mélyülő vízbe ereszkedtek. A strandon büfé is volt. A lubickolóknak visszatérve a táborba már nem sokat kellett várniuk az esti étkezésre. Ez idő alatt szobánkban többen meglátogattak minket egy kis beszélgetésre és végül Tamás fiúnk is megérkezett a maga kalandos módján. Ez utóbbi megjegyzésem arra vonatkozott, hogy a számomra követhetetlen vasúti összevissza átszállások, Körmendtől helyi busz, majd a falu közepén leszállva a régebben véletlenül talált, kidobott, saját maga által megjavított GPS révén lelte meg szüleit. Vacsora pechére három koászon, kolbász, szalonna és tea volt. Ezen a napon gyermekünk nem evett meleg ételt…
Úti marsallunkat állhatatosan maceráltam lovaglás ügyben. Meglepetésemre az égiek és a lovas tanya tulajdonosai is úgy akarták, hogy részesülhessünk a nagy kegyben. Kis családommal elsőnek értünk a Zöld karámhoz. A többiek is 4-5 percen belül megjöttek és együtt léptünk be a fedett lovardába. Közben feltámadt a szél, emiatt a nagy bejárati ajtót is időnként kivágta a huzat. Hölgyeknek felkínáltam az első lóra szállást, de amikor senki sem mozdult – belevágtam a kalandba: fiammal léptünk oda a lóhoz és a fiatal lovászlányhoz. Rövidesen kiderült, hogy a fenékig hajlított lábszárt megragadva kellene emelni a lovagolni vágyót a nyeregbe. Szomorúan közöltem, hogy gyerekkorom óta nem tudom behajlítani a térdem és térd roppantás veszélye miatt nem tudom vállalni a továbbiakat. A lovászlánynak azonban támadt egy ötlete – engem az istállóban található emelvényre vezetett Tamás fiam, a lovat pedig az oldalába tolatták. Így aztán ha körülményesen is de életemben egyszer lovagoltam! Megszokva a ló járását, felvéve a legkényelmesebb egyenes testtartást még beszélgetni is támadt kedvem a lovászleányzóval. A ló neve Babi, 14 éves kanca igazán sok oldalú képességekkel. Használják díjugratásra, oktatásra, teherhúzásra. A kislány szerint orrától a farkáig fekete, családtagjaim szerint inkább sötétbarna. A 19 éves leány neve pedig Kovács Renáta, aki engedélyezte, hogy Reninek szólítsam, miután megkértem, hogy a bácsizás helyett inkább a Miklós megszólítást használja … A Babinak nyakának megsimogatásával, Reninek szép szavakkal köszöntem meg a rövid élményt. Leszállva a lóról még a fiammal és Gáborral támasztottuk a pajta ajtaját a meg-meg újuló szélrohamokkal szemben, nyitottuk ki be a közlekedőknek. Hát így esett életem első lovaglása és valószínűleg egyben utolsó is, mert embertől, állattól nem kívánhatok ilyen procedúrát a nagyszerű élvezetem érdekében.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: