Július 16 péntek – Pueblo, atombomba, Santa Fé
Ma hagytuk el először Albuquerque városát. Íme további földrajzi vonatkozású részletek:
Új-Mexikó a Sziklás-hegység legdélibb vonulatait és az azokhoz csatlakozó hatalmas táblás, enyhén lejtős fennsíkot foglalja magába. New Mexico az Egyesült Államok ritkán lakott területei közé tartozik. Legnagyobb városai északon Santa Fe és Los Alamos, középen Albuquerque, délen pedig Las Cruces és Roswell.
Egészen 1846-ig spanyol uralom alatt volt a terület amikor egy 2000 fős amerikai hadsereg bevonult Santa Fé-be. 1848-ban kötötték meg a békét melyben véglegesen az Amerikai Egyesült Államokhoz csatolták a mai Új-Mexikó egy részét. A többi földet Mexikótól és Texastól vásárolták.
Kisokossal északnak, észak-keletnek vettük az irányt. A főváros érintésével a vanderier nemzeti emlékhelyre igyekeztünk. Santa Fétől 48 kilométerre eső turista célpont neve az indián települést feltáró régészt örökíti meg. Másfél órás séta során megszemléltük a “kiwá”-nak nevezett többszintes építményt, ahol az egyes emeletek között létrákon közlekedtek az indiánok. A közösségi események színteréül szolgáló részben földbe vájt épületektől néhány percre sziklába vájt barlang lakásokat tártak fel – ezek szállásul szolgáltak az itt élőknek. A közeli folyó meghatározó eleme volt a földművelést folytató indián lakosoknak. A lakások – spanyolul pueblo – hegyoldalban, míg a közösségi élet színteréül szolgáló kiwák egy völgyben találhatók.
A kis túránkat befejezve a parkolóhoz közeli piknikező helyen elfogyasztottuk még a reggel előre elkészített szendvicseinket, majd folytattuk utunkat a régió legeldugottabb és legtitokzatosabb városa Los Alamos felé. A Santa Fe-től 56 kilométerre északnyugatra fekvő új-mexikói várost a Manhattan-terv részeként, titkos közösség formájában alapították meg az 1940-es években. A helyet 1942 óta fizikusok lepték el, köztük Teller Ede és Szilárd Leo. A kutatási intézetben készített atombombát a magyarul Gipsz sivatagként ismert White Sands-nél próbálták ki. Ma dinamikusan fejlődő tudományos kutatóváros. Az egykori atombombát kifejlesztő laboratórium manapság nagy szerepet játszott a 2010 májusában nyilvánosságra hozott Jaguárnak, a világ leggyorsabb számítógépének létrehozásában. Az intézetben tudományos múzeum is működik, emellett látogatóközpont, történelmi múzeum, valamint atomváros-túrák várják az idelátogatókat.
Amikor ott jártunk éppen konferenciát tartottak a múzeumban: az intézet első igazgatójára, Robert Oppenheimerre emlékeztek. Ebből az alkalomból a kiállítási részen – elsősorban a régi munkatársak számára – ideiglenes részt hoztak létre, régi fényképekből, iratokból és tárgyakból. Megtapogathattam a talán 1 méteres “Little boy” és a nagy testvér, “Fat man” mérethű másolatait. Remélem, hogy soha többé nem kerül sor ilyen és ehhez hasonló eszközök bevetésére, a bennük megtestesülő szellemi potenciál pedig az emberiség javára fordítódik!
Santa Fé – legrégibb és legmagasabban fekvő fővárosa az Államoknak A belváros megőrizte a múltat. Az új épületek szépen harmonizálnak a régi emlékekkel. Építészetében spanyol-mexikói-indián-amerikai jegyek keverednek.
Miután leparkoltunk a “Kisokos”-al először a State Capitol fenséges épületébe léptünk be. A domboldalon elhelyezkedő kör alaprajzú létesítmény felső bejáratán keresztül a szenátorok üléstermének nézői karzatára jutottunk. ha jól számoltunk, akkor a 42 szenátori ülőhelyre ötször annyi érdeklődőnek szánt férőhely esett. Fényképek készítése után átsétáltunk a képviselők termébe, végül lépcsőkön mentünk az emeletre megtekinteni az új-mexikói állam címerét, zászlaját és más hivatalos szimbólumokat. Láthattunk hulladék anyagokból készített bölényszobrot, melyet egy szobrásznő ajándékozott az Új-Mexikó államnak.
A hazai vályogtéglával, agyagtéglával rokon építő anyag az adobe, amelyből épített két szállodát is megnéztünk kívül-belül. A főtéren belehallgattunk jellegzetes helyi zenét játszó zenekar koncertjébe, megszemléltük az öreg autók felvonulását, majd az Assissi Szent Ferenc székesegyházba tértünk be. 1851-ben Jean Baptiste Lamy építész megérkezett a városba, és elkezdte a Saint Francis katedrális építését. A bazilika megtekintése után a Kormányzói Palotához igyekeztünk, de csak kívülről nézhettük meg. Szemerkélő eső kergetett minket az autóba és özönvíz szerű záporban hagytuk el a fővárost.