A határ menti étkezésünket befejezve Kisokossal következő úti célunkra igyekszünk: The Petrified Forest parkba (magyarul megkövült erdő). A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján. Itt található a világ legnagyobb mennyiségű és legszínesebb Megkövesedett faállománya, főként a Araucarioxylon arizonicum faj tagjai.
A park két nagy területét egy észak-déli irányú átjáró köti össze. Az északi részlegben színes felső-triász kori fák találhatók.(Painted Desert – Festett sivatag). A déli részlegben színes talaj és sok megkövült fa van. A területen az ősi amerikai indián fafaragás-lelőhely is található.
A 40-es főútról könnyen megközelítettük a park északi részén található Látogató Központot, ahol néhány perces film ismertette a területen lejátszódó geológiai folyamatokat. Átmentünk a közelben található western filmeket idéző szállodába: a lengő ajtó, a korhű berendezés, az emeletre vezető falépcső mind a “régi szép időket” idézték fel. Elhagyva az öreg szállodát a fiúk kattogtatva fényképező gépeiket feldolgozták a fotótémákat. A következő megálláskor kőbe vésett rajzokat, indián település romjait fotózhattuk – köztük egy négyszögletű kiwát. Aztán Kisokossal a park déli részébe autóztunk. Itt másfél-két órás úton szemléltük meg a látnivalókat. Ültünk hosszú megkövesedett fatörzsön, megcsodáltunk hídként funkcionáló elkövesedett szálfát. Elsősorban a hematit (piros), limonit (sárga) és a gipsz (fehér) színek – különösen naplementekor – szembetűnők. Néhány kilométerrel arrébb egy olyan völgybe ereszkedtünk le és másztunk vissza, ahol az uralkodó szín a kék volt.
Sivatagi bolyongásainkat befejezve Flagstaff városában kerestünk szállást: a második kísérletünkre a Travelodge hotelben jutottunk két darab kétágyas szobához. tájékozódásul: egy éjszakára a szoba ára 50 $ volt, melyhez nem járt reggeli. Viszont kipróbáltuk az uszodát illetve a meleg vizes fürdőt és ágyaink szélesek, kényelmesek voltak. Megszámlálhatatlan sok törülközőt adtak a fürdőszobához, mosdóhoz és jól jött a hűtőszekrény italaink, szendvicseink, gyümölcseink hidegen tartásához. Poharak nem tartoztak a szoba berendezéséhez. Szerencsére hoztunk magunkkal műanyag poharakat – így nem voltunk kiszolgáltatva. A kenyeret reggel otthon felejtettük Albuquerque-Ben ezért az étteremben elfogyasztott meleg vacsora után vásárlásra kényszerültünk – és minő véletlen, figyelembe véve Dante antialkoholizmusát – vettünk 6 üveg sört is …
A következő bejegyzésben arizonai utunk második napjával folytatom beszámolómat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: