Itt, ott és amott

Július 25 vasárnap – vendégségekben

Az egy héttel ezelőtti vasárnaphoz hasonló program várt ránk, csak egy meghívás helyett kettő kedves invitálásnak tehettünk eleget. Délelőtt utoljára meghallgathattuk a mosás végét jelző szirénát, Lajos angol nyelvű könyveket válogatott nekünk és félszemmel már a hazaútra tekintve rendezgettük dolgainkat, beszélgettünk különböző témákról.

Albuquerque-ben körülbelül ezer hazánkból elszármazott személy él. Amerikai-magyar Klub egyesületének több mint 100 tagja van, akik az évi 20 $ tagdíjat megfizetik. A szervezet vezetője, Magyari Lajos úgynevezett “nyílt nap”-ot hirdetett meg, vagyis délután 2 és 4 között házának ajtaját megnyitotta a tagok előtt. Házigazdánktól értesülve ott tartózkodásunkról, minket is meghívtak a rendezvényre. fél három előtt elsőnek érkeztünk mi hárman, de hamarosam 25-30 vendég töltötte meg a nappalit. A hazai ízeket képviselő körözöttől a gyümölcs salátákon keresztül a csoki tortáig sok minden roskadozott az asztalokon és még az érkezők is további ételekkel gyarapították a kínálatot. Távozásunk előtt még megtekintettük a nyílt nap házigazdájának gyűjteményét. Sok plakát, fénykép és film töltötte meg a szobát, még a plafonra is jutott a reklám anyagokból.

Kisokossal hazaugrottunk, majd Barbara kocsijával és Barbarával indultunk a másik vendégségbe. A Santa Fé-i Opera látogató csapat egyik tagjához, Gáspár Magdához voltunk hivatalosak. A több fogásos estebéd minőségére jellemző, hogy Tomi – aki soha nem szerette a székely káposztát – most megdicsérte ezt is … Amikor az errefelé ritka zuhogó eső alább hagyott, akkor kora este hazaindultunk.

Július 26 hétfő – Vonattal Santa Fébe

Mára Tomival azt terveztük, hogy vonattal szó szerint felmegyünk a fővárosba, megnézzük a Szent József kápolnát és beszerezzük a hiányzó ajándékokat. Ennek megfelelőem Lajos kivitt minket a vasút állomásra és 7:35-kor emeletes vonat felső szintjén elindultunk a fővárosba. Házigazdánk most nem tartott velünk, mert az esti különleges étel elkészítésére koncentrált. A spanyol huszon éves kalauznő kikérdezve minket, Tominak 8, nekem 6 $ értékben számolta el a retúr jegyet. Érdekesség, hogy ha csak oda felé váltottuk volna meg a jegyet, akkor 7 illetve 5 $-ba került volna. A közel 70 kilométeres távolság során 640 méter szintkülönbséget kell megtenni, így a mozdony mindig a 3 kocsis szerelvény úgymond “alsó” végén található. Amikor indián rezervátumon robogtunk át, akkor a hangosam beszélő figyelmeztette az utasokat a fényképezés tilalmára.

Idézet Lajos leveléből:
“Még egy kis információ, másról: Ma, Santa Fe és Taos élvez egy magas rangot a legfontosabb turista célok közt az USÁ-ban. Speciálisan, Santa Fe (a legmagasabban fekvő (2000 méter) és legrégibb állami fővárosa az USA-nak (300 évvel ezelőtt a spanyol territórium központja volt) ígér kozmopolita körülményeket, ízletes konyhát, és mozi csillagok építettek adobi palotákat a fenyők (finom) és cédrusok által takart dombokra.

Spanyol telepesek és pueblo indiánok élve itt generációkon át otthonuknak tekintik e földet amely a magas hegyek és félsivatagi tájak variációja.” További adatokkal kiegészítve: lakosok száma 72 056 2006 évi adat szerint. A város területe 97 négyzetkilométer, tengerszint feletti magassága 2134 méter, ezzel a legmagasabban fekvő főváros az Egyesült Államokban.

A város területén először 1050 és 1150 között a pueblo indiánok éltek. A megélhetést ezen a területen a Santa Fe folyó vize biztosította. Az első európai 1515-ben járt erre. Santa Fe városát a terület harmadik kormányzója, Don Pedro de Peralta alapította 1610-ben, majd székhelyévé tette (ezzel az egyik legöregebb főváros az amerikai kontinensen).

A városnak 1943 óta van komolyabb kapcsolata a tudományos élettel, mivel ekkortól a Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumba (az amerikai nukleáris kutatás központjába) vezető út kapuja.

A továbbiakról a következő bejegyzésben esik szó.