Két hang fogadott minket: Kornél a karbantartó és János a nyugdíjas pilóta. Kornél bevezető mondataiból megtudhattuk, hogy az AEROPLEX KÖZÉP-EURÓPAI LÉGI jármű MŰSZAKI KÖZPONT KFT. vendégeiként juthatunk be a fokozott biztonsági rendszerekkel őrzött területre, ahol a MALÉV-on kívül számos légitársaság gépeinek rendszeres és eseti ellenőrzését, karbantartását és javítását végzik.
A beléptetés eleinte egyesével történt: elkérték a személyi igazolványt, majd visszaadva az okmányt egy mágneskártyás kitűzőt nyomtak az éppen belépő kezébe. Áthaladva a fémvizsgáló kapun ezt a mágneskártyát a kártyaleolvasóba kellett dugni és ezzel ért véget az ellenőrzés. A folyamat lassan haladt – ezalatt János pilóta történetekkel szórakoztatta a még kívül tartózkodókat. Például hallhattuk, hogy kezdő pilóta korában, a 70-es évek táján a kapitány és az első tiszt mellett még navigátor, rádiós és fedélzeti mérnök vett részt egy IL 18-as repülésének biztosításában vagy azt is megtudhattuk, hogy az üzemanyag mennyiségének meghatározásában a repülés célján kívül milyen egyéb szempontok játszottak közre. Aztán a kontroll részéről kreatív racionalitás történt: beszedték valamennyi várakozó személyi igazolványát, néhány perccel később kiosztották a különleges kitűzőket és személyi okmányokat, majd pillanatok alatt áthaladtunk valamennyien a detektoros kapun illetve célba dugtunk a kártyaleolvasóba.
Az egyik szociális célokat kiszolgáló épület belsejében hallhattunk néhány mondatot a várható látnivalókról és megkértek minket arra, hogy maradjunk együtt, senki ne maradjon le, valamint lehetőleg ne nyúljunk semmihez. Erről egyébként a hozzánk csatlakozott alig beszélő kísérők is gondoskodtak. Az érdemi program megkezdése előtt még megtámadtuk az üdítő- és kávéautomatákat, toaletteket. Aztán beléptünk a hangárba.
A szerelőcsarnokban javában zajlott a munka. Sok decibeles hangerő, különféle műhely illatok fogadtak minket. Egy utasszállító és egy teherszállító gép állta a műszakiak rohamát. Időnként targonca suhant el mellettünk, szegecselés zaja hallatszott és megannyi sűrített levegővel működő berendezés sziszegése terhelte fülünket. Az általános semmit a kéznek, mindent a szemnek tilalom kivételeként megtapogathattunk egy földre helyezett légcsavaros hajtóművet, sőt megforgathattuk a körülbelül 180 centiméter átmérőjű propellert. Lassan mozogva a légcsavar érdekes kattogó hangot adott. Megsimogathattunk egy piros-fehér villogó lámpával ellátott szárnyvéget is, amely a többi kényes és drága szerkezetek között a felhasználására várakozott.
Kilépve a csarnokból, egy szabad ég alatt tárolt Boeing 757-es gépmadárhoz sétáltunk. Ezt a típust 1983-ban kezdték gyártani és 1050 darabot állítottak forgalomba. A két hajtóműves gépből 2008 év végén 1019 volt használatban. A 191 centis fiam még megtudta simogatni a gépmadár hasát, nekem 2 centi hiányzott a művelethez. Viszont megtudtam kopogtatni a héliummal töltött kereket: öblösebb, tömörebb, keményebb hangot vártam, de rácsodálkoztam a magas, kongó zajra. A kereket tartó hidraulika megtapogatva bonyolult szerkezet lehet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: