Határon innen határon túl

* Erkel szülőháza
Gyulán született Erkel Ferenc, az egyik legnagyobb magyar zeneszerző a nemzeti opera megteremtője, himnuszunk zeneszerzője, akinek a szülőháza ma múzeum. Szobra a százéves cukrászda előtt az Erkel-téren található. Érdemes megnézni az egyes Számú Általános Iskola épületét, mely még ma se vesztette el egykori szépségét. Az emlékházban számos fontos dokumentum és emléktárgy található a zeneszerzővel kapcsolatban: szobaberendezéseket, iskolai osztálytermet, korabeli tankönyveket, kottákat, plakátokat, színházi jelmezeket. Nagyon érdekes és a múlt levegőjét, atmoszféráját sugárzó kiállítás volt.

* Búcsú este

A konyhában fellelhető hideg élelmet elpusztítottuk, beszélgettünk, viccelődtünk és aki még bírta, Bálintné Erzsók unokája által hozott zenére még ropta a táncot. A jókedv most sem hiányzott, de a napközben lezajlott fürdő látogatás, na meg a másnapi hazautazás már éreztette hatását.

* 2011.06.26 Vasárnap

Gyűszű száj azaz Henrike ezen a reggelen is megtalált és a cseppek békésen megfértek az utánuk érkező joghurttal és zsemlével. A csomagolás és a búcsúzkodás váltogatták egymást, de Tarcsáéknak sikerült úgy elindulni, hogy mire kinéztem a szobából – már csak hűlt helyüket találtam. Aztán megérkezvén Ibolyáék – még bele hallgattunk Jolika egészségügyi kiselőadásába, majd mi is elköszöntünk a még jelenlévőktől.

Hasznos volt a találkozó. A 60 tagú “szem-telen” listáról 10 ember volt jelen kísérőjével, plusz Julika, akit sokan meglátogattunk. Beszámolóm készítése idején további 6-7 tag került felvételre és így már több min egy negyede a tagságnak személyesen is ismeri egymást. A “Látásunkért” Alapítvány szempontjából is volt hozadéka az idei találkozónak. A három éve folyó oktatás tanárai és kliensei személyes kapcsolat felvétele további oldott hangulatot alapoz meg a közös munkában. Köszönet a lehetőségért! Köszönet a szervezésért! Köszönet a kivitelezésért!

ám a mi utazásunk még nem ért véget. Csatlakoztunk Ibolyáékhoz és Budapest helyett Sarkad felé indultunk. Átlépve a magyar-román határt az átkelőtől még 14 kilométerre lévő úti cél felé igyekeztünk.

Nagyszalonta (románul Salonta, korábban Salonta Mare, németül Großsalontha) város
Koordináták:
é. sz. 46° 47′ 60?, k. h. 21° 39′ 00?

Nagyváradtól 38 kilométerre délnyugatra a Kölesér partján fekszik, Nagyvárad – Arad – Temesvár országúton, a román-magyar országhatártól keletre, 14 kilométer távolságra közúton a Nagyszalonta – Méhkerék határátkelőhöz.

Arany János szülőháza helyén, tájház működik (előzetes jelentkezés alapján látogatható), emléktáblával megjelölve.

Szerencsénkre éppen nyitva volt az emlékház,- az eredeti szülőház leégett-, és megnézhettünk egy tájházi bemutató jellegű kis múzeumot. Civil kezdeményezéssel létre jött egyesület sok önkéntes munkára alapozva gondozza, bővíti a gyűjteményt – ötvözve az irodalmi gyökereket a néprajzi vonatkozásokkal. A ház mellett folyamatosan lengedezik a magyar zászló. Kis zacskóban földet hoztunk el emlékként a kertből. Ettünk az eperfa terméséből, amelyet közvetlenül a “Családi kör” nevezetes eperfájának hajtásából gyökereztettek. Mit ne mondjak, ez is gyönyörű óriás fa lett.

Utána megnéztük a templom melletti szoborparkot,benne : Kulin György csillagász, Sinka István író, Zilahí Lajos író és Kiss István szobrász valamint Arany János, mint a város szülöttei vannak itt megörökítve. Mellette az iskola, ahol Arany tanult és tanított.

Haza indultunk. A 300 kilométeres út során még megálltunk a gyulai Tescónál egy kis pipi húsira, üdítőre, kávéra. Aztán már csak Pest előtt volt egy kávé szünet és tele élményekkel tértünk meg otthonunkba a kora esti órákban. Az utazás Attiláékkal gyorsan zajlott – mindig volt miről beszélgetni.

Nagyszerű 4 nap volt: új barátok, ismerősök és megannyi benyomás, tapasztalat, amely egyfajta feltöltődés a következő időszakra.