A legmozgalmasabb nap

A badacsonyi mólón ember tömeg hömpölygött érkezésünkkor: igazi kiránduló idő volt, de bátrabbak a strand területén élvezkedtek. A kikötő bejáratánál egy információs térkép alapján választottunk programot: az Egry József Emlékmúzeum mellett döntöttünk.

A híres festőről elnevezett sétány 12. számú házában rátaláltunk a mester életét és néhány alkotását bemutató kiállításra. A művész a magyar avantgárd neves festője. Az expresszionista és a konstruktív stílusok mentén alakította ki egyedi természetelvű szemléletét. Napszámos paraszt családban született. Autodidakta módon kezdett festeni, majd Lyka Károly segítségével egy évet Párizsban töltött. Onnan került a Képzőművészeti Főiskolára Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly mellé. Művei egy témát variáltak, legfőképpen a balatoni tájat. Egyszerre szétbont és szerkeszt. A természetelvűség új értelmezése ez, amely teljesen eredeti hang az európai festészetben. 1948-ban az elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. 1951-ben halt meg Badacsonytomajban, az ottani temetőben nyugszik.

Meglepetésemre Chagall művek időszaki kiállításába botlottunk: sétánk végén megkérdeztem az intézmény mindenesét – hogyan kerültek Badacsonyba eme neves személyiség munkái. A hölgy elmondta, hogy Csikós Nagy Zsuzsa, a New Yorkban élő képzőművész és galériatulajdonos évek óta szponzorál magyarországi múzeumokat és galériákat. Gyűjteményében megtalálhatók Dalí, Lautrec, Picasso művei, melyekből nagy sikerű kiállításokat rendeznek. Idén Chagall-kollekcióját állítja ki az Egry József Emlékmúzeumban. Remélhetően ezek az alkalmi kiállítások elhárítják a múzeum bezárás veszélyét.

A “Katica” vendéglőben hódoltunk a délben esedékes étkezési szokásunknak. Családtagjaim a harcsa elkészítésének kétféle módjával ismerkedtek meg, míg jómagam a kapros-juhtúrós csirkemell gasztronómiai különlegességet kóstoltam meg. Mindannyiinknak jól esett a hely szellemének kijáró ital – a “Badacsonyi szürkebarát”. Aztán visszavonatoztunk Keszthelyre és a helyi közlekedés igénybe vételével a Helikon Kastélymúzeumba mentünk.

Az új múzeumépület tetőterében Európa egyik legnagyobb, több mint 500 négyzetméteres terepasztala készült el, amely három nagy egységből áll. Az egykori közös magyar-osztrák Déli Vasútnak állítanak emléket a Semmering és a Zala terepasztalok. A Semmering a Déli Vasút-Süd Bahn osztrák része, a Nagykanizsa-Budapest vonal pedig a magyar oldal fő vonala volt. A Semmering vasútvonal legszebb része a Klamm-Semmering szakasz, viaduktjaival és alagútjaival. A világon ez az egyetlen hegyi-vasút-terepasztal amely szemlélteti a magasságbeli különbséget, és valamennyi műtárgyat teljes hűséggel mutat be. A csarnok közepén végigfut a Nürnberg elnevezésű terepasztal, amely a Schwarzwaldot (Fekete erdőt), Nürnberget, Szász Svájcot és egy közép-európai stílusú várost modellez. A Fekete erdőben és Nürnbergben téli, havas vidéken, míg a terep többi részén őszi tájon futnak a vonatok. A pályaudvarok az eredetik hasonmásai. A legnagyobb állomás Nürnberg 25 vágánnyal, a legkisebb Őriszentpéter 3 vágánnyal. A közép-európai város 9+2 vágányos főpályaudvarból, konténer teherpályaudvarból, forgalmi telepből és 21-állásos körfűtőházból, valamint kapcsolódó létesítményeiből áll. A terepasztalok több, mint 2000 méter hosszú sínhálózatán 511 teljesen automatizált szervomotoros, dekóderrel irányított kitérőn át, 1000 épület között 160 különféle, az előző két évszázad mozdonyaiból, személy- és tehervagonjaiból összeállított korhű szerelvény közlekedik egyszerre.

A több mint egy órás zakatolás után az addig pihenő feleségem vette át a helyemet gyerekünk mellett és a babakiállítás megtekintése alatt én ücsöröghettem a csigaparlamentet bemutató terem előtti padon. Miután a főutcán százméterenként elhelyezkedő 4 buszmegállóból megtaláltuk a nekünk szükségeset és hazabumliztunk hévízre, hazagyalogoltunk a buszállomásról -kellő fáradtsággal tértünk nyugovóra.