Nejem lábai kímélése végett már csak a csomagolással és a minket váltó család fogadásával akart foglalkozni. Tomival viszont nem akartuk kihagyni a tófürdőben való megmártózást: felszerelkeztünk két polifon úszóövvel, esernyővel és a nemesbüki busz segítségével nem sokkal 9 óra után már a mozgássérültek öltözőjében váltottunk fürdőruhára.
* A Hévízi-tó
A gyógytó 4,44 hektár kiterjedésével és az őt körülvevő 50 hektár területű véderdővel Európa legnagyobb gyógyító erejű melegvizes tava. Ez a tó különleges képződmény, hiszen ellentétben a többi melegvizes tóval, melyek általában vulkanikus eredetű helyeken, agyag- vagy sziklatalajban vannak, a Hévízi-tó tőzegmedrű forrástó. A Keszthelyi-hegység nyugati lejtője mentén, a Hévízi-völgyben található, Hévíz városa mellett. Különlegességét növeli még az a páratlan természeti látvány, ami az odalátogatót fogadja: a park közepén elhelyezkedő csillogó víz, a vízfelszínt borító páraréteg és az indiai vörös tündérrózsa (Nymphaea lotus ssp. thermalis), amely az egész tóban mindenhol fellelhető. A tavat lombhullató mocsárciprus fasorok körítik, amelyek az egyediségét fokozzák.
Szemerkélő esőben a szabad részen ereszkedtünk a tó vízébe és a tavi rózsák sűrűjében kialakult folyosón úsztunk a közepén található villámhárítóig. Belekapaszkodtam pihenés végett, de aztán a “Borús, felhős időben nem a legjobb ötlet itt csüngeni!” felkiáltással visszaúsztunk – de most már a fedett részre másztunk be a műanyag függönyt megkerülve. A belső térben több deszka korlátra kapaszkodtak a fürdő vendégek. Tomi feltérképezte a terepet és mindenhova elúszott, ahova csak lehetett – addig én nagyjából egy helyen lebegtem a vízben. Kisebb szüneteket töltöttünk a szárazföldön és mire feleszméltünk, már el is telt a fürdőzésre szánt idő. A déli harangszó után pár perccel léptünk ki a gyógyfürdő kapuján és továbbra is esernyő védelme alatt közelítettük meg a sétáló utcát. A második büfé tűnt szimpatikusnak az utcán is olvasható étel ajánlatok alapján. Magunknak babgulyást rendeltünk, majd hatalmas lángossal tetéztük a lakomát. elvitelre rántott szelet sült krumplival volt a kérés – így gondoltunk az otthon mindenkire váró páromra. Az ebéd közben jött is a telefon: a minket váltó család megérkezett. Mire haza érkeztünk ők is elmentek egy rövid időre körülnézni a környéken. Annyira melegen szállítottuk haza az ebédet, hogy még csak rá sem kellett melegítenie éhes családtagomnak – pillanatok alatt bekapta a neki szánt étket. Megjöttek a váltótársak is és negyed órás beszélgetés után a családfő egészen a Keszthelyi vasútállomásig vitt minket kocsival. Budapestre utazáshoz a Balaton északi partján keresztül váltottunk menetjegyet: magunknak változatosabbá tettük a zötykölődést, de két csodálkozó arcú vasúti kalauzt is elkönyvelhettünk. Eddigi 60 évem alatt nem emlékszem olyan Balatonról való hazautazásra, amikor nem érintjük Székesfehérvárt és Pusztaszabolcson keresztül érkezünk Kelenföldre. Nos pályaépítések okán most ezt történt. Nem sokkal este 8 után léptünk be az Istenhegyi lakás ajtaján.
Hazaérkeztünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: