5. nap augusztus 10, péntek
A nap elejét képező tevékenységek után indultunk el szállásunk közelében található helyszínre: ezen a délelőttöm : Kocsi múzeum, Ménistálló megtekintése volt a cél.
KOCSI KIÁLLÍTÁS
A Szilvásváradi Állami Ménesgazdaság KOCSI kiállítása a ló vontatta közlekedési eszközök széles körű gyűjteménye. Az egyszerű szekértől kezdve a legdíszesebb hintókig itt minden megtalálható. Parádés szánkó, érseki hintó, fölhajtható tetejű Viktória-kocsi, római quadriga, de a jelen kor legmodernebb, nemzetközi versenyeken használt Kocsijaival is találkozhatnak az érdeklődők.
A Lipicai ménes Szilvásváradon
A fajta karakterének megőrzése érdekében 1950-ben épült Csipkéskútra, a csikónevelő telep és megindult a lipicai fajta áttelepítése Bábolnáról a Bükk-hegységbe, illetve Szilvásváradra. Szilvásvárad és környéke, a Bükk-hegység a mai Magyarországon belül az a tájegység, mely természeti adottságaiban leginkább hasonlít a kitenyésztés eredeti helyéhez, Lipicához. Talajviszonyaiban, növényzetében, tengerszint feletti magasságában, klímájában itt sikerült megtalálni azt a helyet, mely hosszú távon garantálja e tradicionális fajta, környezet által befolyásolt jellegének megőrzését. Az 1953-ban alapított Szilvásváradi Állami Gazdaság feladata a magyarországi lipicai törzstenyészet fenntartása.
Szabad ég alatt legelészett néhány ló és a köztük tartózkodó fekete csikókról megtudhattam, hogy növekedésük során változik világossá a születésűkor sötét színűk. Beültünk a mozi terembe, ahol mintegy 30 perces filmben a ménesben lejátszódó a négy évszakot átölelő történéseket láthattuk, hallhattuk.
Az ebédet követő szabadfoglalkozás nekem két részből állt: szundítottam egy sort, majd az előző este megismert “Kérdezz – felelek” játékkal – immár megerősítve feleségemmel – töltöttük az időt. Nejem kíváncsiságát az előző esti játékról adott beszámolóm váltotta ki. A vidám időtöltést a vacsora miatt hagytuk abba, de a vidámság folytatódott az étteremben lezajlott táborzárást követően a szalonnasütéssel, énekléssel és beszélgetéssel.
6. nap: augusztus 11, szombat
Reggeli mellé hideg ebéd csomagot kaptunk. Elindultunk a rétes sütőhöz, de az előző nap délután ígért mákos nem került kisütésre. Csalódottan beletörődtem a kiszolgáló feledékenységébe, de hogy nem terjesztem jó hírét a nagy világban – az biztos! Utolsó simítások a csomagokon, bőröndökön és már meg is jött a külön autóbusz. A csomagtérben uralkodó összevisszaság jeleként bőröndünk már csak a busz egyik lépcsőjén hánykódott Egerig. Légkondicionált, piros és modern vonaton gyorsan elmúlt a két órás menetidő és hamarosan a szombat délutánra jellemző mozgalmasságot érzékelhettük a Keleti Pályaudvar főcsarnokában. Eddig a pillanatig családtagokból és fürge emberekből álló nyári tábor lakói ismét újra egyesületi belső és külső munkatársakká, egyesületi tagokká váltak. A családias viszony, emberséges hangvétel azért remélhetőleg egész évre megerősödött.
Beszámolóm végén szeretném megköszönni – még ha itt ott döcögött is – Kimlei Gábornak a hatalmas szervezési munkát, melyet Gangl Tamás elnökünk irányításával és mások segítségével végzett. A Siketvakok Országos Egyesülete idén is kitett magáért, öregbítve nemzetközi hírnevünket is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: