Tehát leszállva a BKV buszról a kultúrház kapujában találtuk magunkat. Az első emeleti terembe igyekeztünk, de sehol sem kellett lépcsőzni. Az épületen belül akár liften is felmehettünk volna. Röviden szólva az első benyomásom az, hogy itt nem beszélnek az akadálymentesítésről – hanem csinálják!
A büfében találkoztunk Kap Gáborral és Ildikóval, az előbbi egy kávé fogyasztásával készült a feladatra. A tett helyszínére érve elfoglaltunk néhány széket. Adél huppant le mellén és a kezdés időpontjáig végre személyesen ismerkedhettem meg vele. Kapcsolatba kerültünk már e-mail-ek, Skype beszélgetések útján, de élőben találkozni valakivel – az más. Aztán beindult a műsor gépezet.
Móga Erzsébet üdvözölte a megjelenteket, majd Győrffy Ildikó jeltolmács, Papakosztandisz Mária, Papp Gábor, Gangl Tamás, Kimlei Gábor és csekélységem jel nyelven énekeltük el a “We are the world” dalt. Utánunk Huszka Zoltán zongorázott a megjelenteknek. Ezután került sor a “Az ókori görögök, ahogy mi látjuk” kiállítás megnyitására. Dr. Bartos Zoltán Szépművészeti Múzeum Múzeumpedagógiai Osztály vezetője mondott egy nem szokványos, bensőséges beszédet. Adél következett, aki két moldvai csángó népdalt énekelt el, de nagyon gyönyörűen. A Mozgásjavító Általános Iskola Színjátszó Köre egy fantasztikus összeállítást, darabot mutatott be, ahol a szereplők mesterien éltek a hang, beszéd, ének dinamikus, kifejező lehetőségeivel. A műsor utolsó száma a “Kell egy jó barát”dal volt, melyet Papakosztandisz Mária, Gangl Tamás és Kimlei Gábor adtak elő jel nyelven.befejezésül Móga Erzsébet – mindenki Zsebije – invitálta a jelenlevőket a kiállítás megtekintésére.
Még fel sem ocsúdtam az előadás hangulatából egy kedves hölgy hang érdeklődött: “Mehetünk megtekinteni a kiállítást?” Természetesen kaptam az alkalmon és mint később megtudtam a hang tulajdonosának nevét, Rónay Beával bejártuk a terepet. A nagyobb tárgyak, makettek esetén odavezette a kezemet a megfelelő helyre, hogy tapintás útján minél plasztikusabb képet nyerhessek az adott dologról, a mozdítható tárgyakat kezembe adta és persze közben mindent felolvasott. Lehetőség volt Braille ismertető segítségével is információt kapni. Ezúton is köszönöm Bea segítségét, élmény volt a kiállított darabokon keresztül felidézni a múltat.
Végezetül Zsebivel is válthattam néhány szót: szeretetre méltó megszállott, akivel élmény volt megismerkedni, beszélgetni. A kiállítás szeptember 23-Üdv. tartott nyitva, igyekeznie kellett annak, aki nem szerette volna kihagyni ezt a különleges kiállítást.
Hazafelé márt járt a 61-es villamos, három negyed kilenc után már otthon is voltam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: