** Séta vagy inkább hegymászó túra a trák várromokhoz és pihenés a római stadionban
A lakosztályaink birtokba vétele öt óra előtt megtörtént. Bulgária hivatalos fizetőeszköze a leva és váltópénze a sztotinka (1 leva = 100 sztotinka). Érdemes forint helyett eurót kivinni, azt ugyanis lényegesen egyszerűbb kint átváltani, mint a forintot. A turistáknak szóló tanács szerint jártunk el: a recepción eurót váltottunk levára. A nyugat kelet irányban áramló Marica folyó északi partján álló szállodánktól délnek vettük az irányt és átsétáltunk a folyó felett ívelő gyaloghídon. Az építmény felülről üvegtetővel zárt, oldalt kis boltok tucatjai, zömmel tele áruval és vevővel. A déli oldalon egy gyalogos aluljárón átjutva és dél-keletnek fordulva sétáltunk a trák várromok felé. Útközben egy szelet pizzával és egy pohár üdítővel enyhítettük éhségünket, szomjúságunkat. Aztán elkezdtünk lépcsőt mászni, térdig érő kövekre fellépkedni, közben szűk helyen libasorban közlekedni: irányított és irányító alaposan megdolgozott a magasság leküzdéséért. Eközben mindössze egy horzsolást sikerült produkálni, de feleségem gondos előrelátásából eredően Schüssler-só tabletták bekapkodásával két nap alatt megszűnt a kellemetlen érzet, begyógyult. A domb tetőn jól eső érzéssel nyugtáztam magamban, hogy még tudok egy kicsit túrázni, bár az a fránya levegő mintha kevés lenne és a lábaim enyhe remegéséről sem akarnék tudomást venni … Minden érdekesebb kődarabot, oszlopot, falat végigtapogattam, meghallgattam Ádám felolvasásait és elképzeltem azt a másik négy dombot, amelyet innen lehetett látni. Különösen a tőlünk második domb izgatta fantáziánkat, melyen egy hatalmas szobor áll és nem lehetett rájönni, hogy kinek vagy minek az ábrázolása. A várromból való leereszkedés békésebb megoldással történt: az óváros szűk utcácskáiban haladtunk lefelé, bár itt is óvatosan lehetett haladni, mert a bokaficamító, egyenetlen terepen egy rossz lépés hosszú időre járásképtelenné tehette volna az embert. Eljutottunk az ókori stadion maradványhoz. Amint egy 250 méter hosszú építmény nagyobb része egy mai főút alatt helyezkedik el, de az egyik félköríves részét feltárták. Vaslépcsőkőn jutottunk le apálya szintjére, körbe jártuk a hozzáférhető részt, és amit lehetett – megtapogattam. A valóságos elemek folytatásában egy hatalmas kép érzékeltette a virtuális stadion részt.
** Wellcome coctail
Szálláshelyünkre érve a 30 fokos meleg és a két órás barangolás menthetetlenül zuhany alá vonzott minket. Tiszta ingben felfrissülve telepedtünk le a Moszkva teremben a vacsorához. Az esemény címében szereplő koktélnak nyoma sem volt egész este, be kellett érni üdítőkkel, palackozott vízzel. Az utóbbit megízlelve nem éreztem különbséget a fürdőszobai csapból folyó vízhez képest. A menü a svéd asztalon éppen található ételekből állt. Ádám kétszer is telepakolta tányéromat, de már nem tudom leírni mi mindent falatoztam. Az egész napos utazás, mozgás után ettem mindent amíg jól esett. A vacsora elején odamentünk a norvég Geir Jensenhez, a norvég szervezet vezetőjéhez és hivatkozva három nappal megelőzően írt e-mail-emre kérdeztem, hogy mikor szólhatok a nemzetközi társasághoz. Megismerkedésünk gyors és hatékony volt: jelezte, hogy a bolgár házigazdánk, Dimitar Parapanov jelezni fogja, amikor a mikrofonhoz léphetek. Így is történt. Az üdvözlő beszédek után bolgár kiejtéssel hallhattam nevemet és Ádám a mikrofonhoz kísért. Addigra lenyeltem a számban lévő falatot és elrendeztem a mondatokat a fejemben. Nagyjából a következőket mondhattam: a magyar siketvak egyesület jövőre ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját és ez alkalomból szeretnénk megrendezni az európai siketvakok rehabilitációs és kulturális hetét várhatóan jövő év augusztusának második felében. Az első pontos részleteket tartalmazó közleményt ez év októberében küldjük. Mindenkit szeretettel várunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: