A megnyitó ünnepségi vacsora után a közeli kerthelységbe vezetett az utunk, ahol egy helyi könnyű sörrel öblítettük le az étkezés utáni utóízeket. Már távozáshoz készülődtünk, amikor megjelent a finn küldöttség egyik tagja, Ari eleségével és vakvezető kutyájával. A kutyus nevét nem tudhattam meg, mert mint gazdája elmondta: selymes szőrzetű Labrador társa munkában van, de ha meghallja nevét azonnal játszani akar. Így hát a számomra névtelen négylábút simogatva és barátságot kötve hallgattam Áriék kellemetlen kalandját: csomagjuk a milánói átszállás során eltévedt, a repülő társaság legkorábban 3 nap múlva szállítja nekik Plovdivba. A finn házaspár kutyástul a helyünkre telepedett, mi pedig a szállodába és nyugovóra tértünk.
* a hivatalos program 1. napja
** indul a nap
A reggeli három különböző ízű muffin elfogyasztásából állt, üdítő és kávé volt a folyadék. Bambulásomra, melyet az előző nap intenzitása okozhatott, jellemző volt, hogy elfelejtettem megenni a banánt, amely a teríték előtt volt elhelyezve és amelyre egyébként Ádám felhívta a figyelmemet … Nem volt elegendő az előző nap délutánján végzett regisztrációs, adminisztrációs munka – reggel is időt kellett áldoznunk a bürokráciának. Hiába, az európai uniós anyagi támogatása a nemzetközi rendezvényhez sok papírmunkával jár. Szorgoskodásunk jutalma a nyakba akasztható azonosító táblácska, valamint a rendezvényre utaló válltáska benne toll, mappa.
** a délelőtti program
Ezen a napon a Női Fórum került megrendezésre, amelyet az olasz Angela Pimpinella kezdeményezésére iktattak be a programba. A plenáris ülés – a tegnap estéhez hasonlóan – köszöntőkkel kezdődtek. Üdvözölték a mintegy 150 résztvevőt a megfelelő minisztérium képviselője, a bolgár siketek illetve a bolgár vakok vezetője is. Kipróbáltam a vezeték nélküli tolmács berendezést: hallgattam a bolgárul elhangzó mondatokat, a fülesben hallható angol nyelvű szinkron tolmácsolást, valamint Ádám magyar nyelvű ugyan csak szinkron tolmácsolását. Aztán amikor már a pontos mondanivalóra akartam koncentrálni – Ádám maradt az információk forrása. A délelőtt programjaiból az olasz Angela Pimpinella és a horvát Sanja Tarczay előadásait említem meg. Angela a nyilvános ülésem elmondott beszédében felsorolta azokat a hátrányokat, sajátságokat, amelyeket szerinte a siketvak nőket éri. És most kedves női Olvasóim! Nem valami férfias harciasság mondatja velem: mindezen dolgok – a női lélek különlegességét leszámítva – minden siketvak sorstársunk kapcsán elmondhatók. Értem, egyet is értek a megfogalmazott célokkal, de az odavezető út, módszer, megoldás kérdésében nem osztom a megszólalók álláspontját. A plenáris ülés másik előadásában a hazai színekben megszólaló Boryana Koskina felszólalása nem hagyott bennem maradandó nyomot. Némi szünet után kétfelé oszlottak a résztvevők. A párhuzamosan tartott úgynevezett workshop-ok egyikét a finn Sanna Paasonen mondta el. A másikat a magyar származású horvát Sanja Tarczay tartotta meg. Az utóbbit választottam. Témája a siketvak nőket sújtó négy diszkrimináció volt, amely egy kutatáson alapult. Egész napra a férfiakat csak megfigyelőként, hallgatóként engedték a termekbe. Másnap az egyik étkezésnél – több más téma mellett – ki is fejtettem Sanjának, hogy logikai bukfenc úgy szót emelni a diszkrimináció ellen, hogy diszkrimináljuk például a férfiakat a hozzászólás, vélemény alkotás lehetőségétől. Azt gondolom az egyenlő jogok kérdéséről, hogy minden embert megillet nemtől, kortól, vallástól, nemzetiségtől és még ki tudja mi mindentől függetlenül. Kevésbé hiszek az elkülönülésben, konfrontációban – sokkal inkább az együttműködésben, összefogásban. Így aztán délutánra felhagytam a díszlet jellegű részvétellel és turistává vedlettünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: