Nekilódultunk a fantáziánkat izgató nagy szobrot tartó domb irányába. Kiérve az Óvárosból be kellett látnunk, hogy az érzékelhető távolság és a rendelkezésre álló idő nem áll arányban egymással. Este fél nyolcra a lengyel siketvak szervezet vezetőjével volt randevúnk, így hát elindultunk szállásunk felé. Útközben érintettünk két parkot. Az egyikben árnyékos helyen pár perc pihenőt tartottunk, a másikban megpróbáltunk két múzeumba is bejutni, de fél hat után már nem engedtek be minket, bár hivatalosan hatig volt nyitva. Bánatunkban megkóstoltuk a helyi fagylaltot. Előbb nekem kérte Ádám a csoki vaníliát, aztán magának rendelte meg a két gombócot. Mialatt a másodikat intézte a fagylaltos hölgy, Ádám udvariasan kezembe nyomta a fagyimat. Nagy ribillió keletkezett! Kiderült, hogy Bulgáriában a fagylaltot grammra adják és a fagylalt tartónak nézett szerkentyű egy mérleg, amely szalvétástul, tölcsérestül, gombócostul kijelzi a grammot és a hozzátartozó fizetendő összeget. Szinte aszfalt alatt távoztunk a helyszínről …
** Esti beszélgetések
Az ebédnél kijövet csípet el minket a lengyel siketvakok vezetője, hogy eszmét kellene cserélnünk. Még a magyar egyesület vezetőivel levelezte le hetekkel ezelőtt ezt a megbeszélést, de úgy alakult, hogy helyettesítésre került sor. Ádámmal álltuk a kérdéseket a szálloda halljában és a diskurzus belenyúlt a vacsora időbe. Már elbúcsúztunk a hallban, de amikor beléptünk az étkező helységbe, Ádám látta, hogy van mellettük üres hely – így hát folytattuk a társalgást. Megtudtam, hogy Gregor 4 gyermekes családapa és az “orgonasípok” 12 évtől 19 évig sorjáznak. Elkérte a Skype elérhetőségemet, mert hogy gyermekei angol nyelvtudását kihasználva később is beszélgethetnénk. Mire megdicsértem, hogy milyen jó apa. Gregor érdeklődést mutatott a JAWS-hoz kapcsolható kis programom iránt, amellyel gyakorolni lehet a gépelést. Így lettem Gregor szemében a programozók gyöngye, amelyre tósztot lehet mondani sörös poharainkat emelve … Már szobáinkban voltunk Ádámmal, amikor utolért minket a szlovén küldöttség telefonja: az iránt érdeklődtek, hogy volna kedvünk egy kis beszélgetésre valamely kerthelységben, esetleg sör fogyasztása mellett. Kaphatóak voltunk, néhány perccel később a recepciónál találkoztunk velük. Simonát még a tavaly nyári szilvásváradi táborból ismertük, ő vezeti a szlovén szervezetet. Tünde jött vele a nemzetközi rendezvényre, aki önkéntes segítője a szlovén siketvak egyesületnek. A lányoknak nem tetszett a szállodához közeli kerthelység, így a Marica folyó túlpartján kerestünk és találtunk olyan vendéglőt, ahol a szabad ég alatt fogyaszthattuk el söreinket. Mármint hárman, mert Simona vállalva a józan ész szerepét, üdítőt fogyasztott. Tréfálkozás, ugratás – hamar eltelt az idő.
* a 2. munkanap
** a délelőttről
A teljes ülés első előadását Nadezhda Petkova, a fogyatékkal élő emberek vonatkozásában illetékes minisztérium egyik vezetője tartotta. Előadása a siketvak emberek kommunikációjáról szólt. Nagy hatással volt rám Wolfgang Angermann-nak, az Európai Vak Unió elnökének előadása a fogyatékkal élő emberek helyzetéről napjaink Európájában. Másnapi szünetek egyikében tudtam odamenni hozzá és gratulálni a mondottakhoz. Azóta is azon tűnődöm: hol vannak a magyar vakok a nemzetközi szintéren? 1983 és 2010 között fizettem tagdíjat az MVGYOSZ-nek illetve a VEGYKE-nek, de sem akkor, sem azóta nem hallottam a magyar vakokat képviselő szövetség, egyesületek nemzetközi szervezetekben végzett munkájáról. A harmadik előadást a vendéglátó bolgár siketvak szervezet elnöke, Dimitar Parapanov nevében olvasták fel. Az egyik workshop görög siketvak gyerekek elleni erőszakról szólt, a másikat előző esti beszélgető partnerem, a lengyel Grzegorz Kozlowski tartotta a lengyel tolmács szolgálatok gyakorlati tapasztalatairól. Az utóbbi érdekelt jobban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: