* A hazautazás napja
** Utolsó órák a bolgár földön
Hét órára állítottam a telefon ébresztőt, hogy legyen időm a nyugodt csomagolásra, a lakosztály átvizsgálására nehogy már ott maradjon valami. A reggelinél is még búcsúztunk akitől lehetet, majd a nyolcadik emeleti szobáinkat csomagjainkkal elhagyva a recepcióhoz mentünk. Megpróbáltuk volna visszaváltani megmaradt leváinkat, de sem a szállodában, sem a városban nem voltak nyitva az üzletek: ezen a napon nemzeti ünnep lévén az országban – mindenütt zárva voltak a boltok. Az éppen kijelentkező angolok útleveleit elkeverték a szálloda alkalmazottai, így éppen hogy pontosan értünk a 9 órakor Szófiába indulóbuszhoz. A búcsúzkodó mosolygós Alex alig tudott leugrani a járműről és máris megállás nélkül robogtunk a bulgáriai főváros egyes termináljára. It köszöntek el az angolok, mert nekik innen szállt fel a gépük. A kettes terminálra már csak az orosz küldöttség 9 tagja és mi ketten mentünk. Felajánlottam az orosz küldöttségnek egy órányi beszélgetést, amit először elfogadtak. Kértem még egy kis türelmet, amíg elintézzük a becsekkolást és csomag feladást – erre jelezték, hogy nekik öt órájuk van a gépük indulásáig és addig sétálnak a repülőtéren kívül. Így elhárították a társalgás lehetőségét, elbúcsúztunk. Elintéztük a helyfoglalást, feladtuk a feladandót és egy szendvicsre, kávéra letelepedtünk egy büfé közelében. Pár perccel később igyekezve az ellenőrzést végző beléptető ponthoz,Ádám integetett az éppen ott “sétáló” orosz küldöttségnek …
A vámmentes részen volt időnk keresni, vásárolni némi szuvenírt a hazaiaknak és még a maradvány levánkat is visszacseréltük euróra.
** Levegőben és földön
Az LH 1703-as járat, vagyis a müncheni gép késve indult. A fedélzeten az utolsó előtti sorban, a 29.-ben foglaltunk helyet. Még Plovdivban hallottunk a várható hűvösödő időjárásról, így nem volt meglepő a kissé zötyögősre sikeredett utazás. A gépből kilépve a több mint tíz fokos hőmérséklet csökkenés kissé mellbe vágott, de szerencsére az épületen belül elviselhető környezet várt ránk. A több mint három órás várakozás során kétszer is ittam kávét: meglepődtem, amikor kiderült: ingyen szolgáltatásról van szó, bár a fekete leves minősége olyan is volt ….Végre eljött az LH 1682-es járat beszállási ideje. Újabb meglepetés: a megszokott jobb oldalt 3 bal oldalt 3 ülés helyett 2-2 férőhely volt, tehát kicsi géppel repültünk haza. Nem is emlékszem olyan repülésemre, ha volt egyáltalán ilyen, amikor ilyen pindurka gépen tettem meg az utat. Némi késéssel ezzel is hazajutottunk és Eszterke várt minket a kijáratnál. Tréfálkoztam vele, hogy Bulgáriában az Eszter nap nemzeti ünnep, valójában május 24-e – A szláv írásbeliség és kultúra napja a dél-európai országban, mint azt utólag utána olvastam. A tömegközlekedéssel hazatérve 8 óra után már otthon meséltem a dolgokat a családnak egy adag tökfőzelék Eszter módra fogyasztása közben.
Köszönöm szépen a Siketvakok Országos Egyesület vezetőségének, hogy lehetőséget adtak e nemzetközi eseményen való részvételre. Remélem sikerült öregbíteni hírünket a nagyvilágban. Nagyszerű élmény volt megtapasztalni az emberek igyekezetét a többre, a jobbra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: