Sétánk során a Fő tér felé indultunk el. A szombat délutáni kirakodó vásár, a színes emberforgatag hangulata számunkra is kikapcsolódást jelentett. A fő téren megemlékeztünk a valamikor itt zajlott szabadtéri játékokról. A kulturális esemény nem szűnt meg, csak a városháza udvarára költözött. Egy szűk sikátoron keresztül csoportunk felmászott a Templom dombra, ahonnan szép kilátás van a Duna parti sétányra és a folyó túlsó partjára. A Hild lépcsőkőn leereszkedve a Bogdáni úton haladtunk az egykori Fűrész, ma Művész malomhoz. Manapság a kortárs művészek kiállításai tekinthetők it meg. A kis városnéző túránk végén a Duna parti sétányon szemlélődtünk, majd a Fő tér érintésével visszaigyekeztünk a Mathias Rex panzióhoz. Néhány percig elidőztünk a Bükkös patak hídján és a parton focizó gyerekcsapatot figyeltük. Egyszer kétszer a vízben landolt a labda, de ügyeletes mindig kihozta. Szívós egy gyerek volt …
Végül nem vártuk meg a Jánossal leszakadt csoport részünket, hanem a panzióban maradt, beszélgető társainkhoz csatlakoztunk. Amikor ismét együtt volt a panzió udvarán a teljes társaság, levonultunk a pince szintjén található étterembe. A bejárat mellett római kori fürdő maradványai láthatók.
Egy hosszú tölgyfa asztal körül helyezkedtünk el és a körülöttünk lévőkkel beszélgetve a következőket fogyasztottuk:
Újházy tyúkhúsleves, marha pörkölt burgonyával, sült hússal, húsgolyócskákkal hidegtál, eperöntettel nyakon öntött tészta fagylalttal.
Sajnos borászaink nedűit nem engedték az asztalra tenni, János Rácz ürmösét is élete kockáztatásával töltögette nekünk …
Nem maradt el az ilyenkor szokásos névsor olvasás: a jelenlévő személyesen mesélte az elmúlt évben, években vele, családjával történteket, a távollévőkről közösen hoztuk össze az aktuális tudnivalókat. Az ének órára már nem maradt idő: a HÉV utolsó járatának időpontja behatárolta az együttlét időtartamát. Majtényi Katiék kedvessége következtében a visszautat kocsival tettük meg Német Ákos társaságában. Ákos a Moszkva téren, mai nevén Széll Kálmán téren, búcsúzott mindenkitől, mi pedig a párommal az Istenhegyi úti lakásunk előtt köszöntük meg Katiéknak a gyors hazajutást.
Köszönet Vajda Jánosnak a pompás lehetőségért, mindnyájatoknak a nagyszerű hangulatért!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: