* Tokaj
észak-magyarországi város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A Tokaji stérség központja. Népesség : 4824 fő 2010 január 1-én. Terület: 28.19 négyzetkilométer. Koordináták: é. sz. 48° 07′ 17″, k. h. 21° 24′ 45
Miskolctól 54 kilométerre keletre fekszik, a híres Tokaj-hegyaljai borvidéken, két folyó, a Tisza és a Bodrog találkozásánál, a Kopasz-hegy lábánál. Tokaj fejlődésében nemcsak a bortermelésben és borforgalmazásban játszott szerepe, hanem közlekedési csomóponti fekvése is közrejátszott. A tokaji átkelőhelyhez mérhető jelentőségű és szerepkörű átkelőhely a Tiszán csak Szolnokon és Szegeden volt található. Közúton elérhető a 38-as főúton; vonattal a Szerencs–Nyíregyháza-vasútvonalon.
A környék nevét először 1067-ben említik, ekkor már szőlőtermesztő vidék volt. Magát a települést 1353-ban említik először Tokaj néven. Első vára egy földvár volt, amely a tatárjárás során elpusztult. 1450 után Tokaj a Hunyadiaké, majd a Szapolyaiiaké volt. Szapolyai János egy időre elveszítette a birtokot, de fia, János Zsigmond idejében már ismét a családé volt, így királyi uradalommá vált. A borvidék bevételének köszönhetően Tokaj mezővárossá fejlődött, népessége növekedett.1705-ben II. Rákóczi Ferenc leromboltatta a kővárat nehogy idegen kézre kerüljön. A kiegyezés utáni békés évtizedekben Tokaj fejlődött, polgárosodott, a két világháború azonban ezt félbeszakította. 1944-ben először a németek, majd az oroszok foglalták el Tokajt. A második világháború után Tokaj csak lassan fejlődött, még a borkereskedelemben betöltött központi szerepét is egyre inkább Sátoraljaújhely vette át. 1952. február 1-jén elveszítette járási székhely szerepét. Városi rangját csak 1986-ban kapta vissza. Ekkortól újra dinamikus fejlődésnek indult. Tokaj bájos történelmi városként a turistákat is vonzza. A borvidék a Világörökség része.
A finn és magyar utasokkal teli buszunk átszelve a várost és követve házigazdánk, Vásárhelyi Péter kocsiját – befordult a Bem utca 2 szám alatti udvarra. Kikecmeregve a busz üléseiből egy kis helyi történelemből kaptunk ízelítőt: Az épületet 500 évvel ezelőtt építették Szapolyai János idejében. A Várhelyi család 1983-ban vette birtokba az akkoriban meglehetősen romos épületet és a 3 évtized eredményei tükröződnek mai állapotán. A borkészítés és forgalmazás folyamatából a préselés és a palackozás más telephelyen zajlik, a pince és a vendéglátás pedig a “Hímes udvar”-ként is ismert helyszínem. A forgatókönyv szerint most kellett volna átesnünk a préselés technológiai folyamat szemet gyönyörködtető élvezetein, de a kopogó szemek zaja, valamint a konyha jelzése megmentette a nemzetközi társaságot az azonnali éhenhalástól. Asztalhoz ülhettünk hát és tűzforró bográcsgulyás, meggyes és mákos rétes volt a menü. Az idő hiányt jelezte az a tény, hogy házigazdánk kénytelen volt a kóstoló első borát az ebéd előtt bemutatni, alatta 3, ebéd után még további 2 bort ismertetni. Na de mik voltak a fenséges nedűk amelyekkel megismerkedhettünk magyarul és finnül?
* Elsőnek érkezett a száraz 2012-es Tokaji Furmint “Nyulas-dűlő”, amely Október 10-én szüretelt, szépen beérett, 22 mustfokú szőlőből készült. 5 hónapos fahordós érlelést követően került palackba. Illatában körte, vanília, ízében mandula dominál. Nagytestű, tartalmas Furmint. Folyami halakból készült ételekhez ajánlott! Szakembereknek: alkohol:14,16% cukor:1,1g/l sav:6,5g/l 504 palack készült (0.75).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: