* Augusztus 26., kedd
* A mindennapi reggelink
Fél nyolc előtt léptünk a terembe, de most is, többi napon is akadtak sokan, akik a hivatalosan nyolctól tízig tartó lehetőséget jóval előbb vették igénybe. Az étrend a következőképpen állt össze: narancslé, két maroknyi zabpelyhet két deci tejjel leöntve, teljes kiőrlésű kenyér vagy zsemle felvágottal, paradicsommal, paprikával, kemény tojás, omlett, főtt virsli mustárral végül két ibrik kávé. Ezeket elfogyasztva nap mint nap jól viseltem a sok mozgással járó délelőtti programokat.
* Királyi Palota megtekintése idegenvezetéssel
A több mint 160 résztvevőt két csoportra osztották a szervezők: a társaság egyik fele a Fellegvárba ment busszal, a másik fele gyalogosan indult a palotához. Az utóbbi csoporthoz tartoztunk, de egy norvég sorstárssal és kísérőjével együtt busszal tehettük meg a távolságot a mozgás nehézségekre tekintettel. Bár később eredtünk a sétálók nyomába, előbb értünk a helyszínre és a lábon járók megérkezéséig udvariasan leültettek minket egy kisebb tanácskozó teremben. Konczné Szőke Éva kalauzolt minket és három helyszínem tartott élvezetes előadást. Először a Kőtárban, majd a Herkules kútnál, majd a konyhában hallgattuk a sok történeti érdekességgel teletűzdelt mondanivalóját. Néhány momentum: A palota története akkor kezdődött, amikor 1323-ban Károly Róbert a királyi udvart Visegrádra helyezte, ekkor kezdett építkezni a városban. Az épületegyüttes első említése meglehetősen rossz emlékű: a Képes Krónika szerint Zách Felicián itt támadt rá a királyi családra. Károly Róbert idején csak néhány lakóház épült fel és kialakítottak egy lovagi torna rendezésére alkalmas teret, ahol olykor maga a király is nyeregbe szállt. Zsigmond uralkodása idején Főbejáratként a kaputorony szolgált, amivel pontosan szemben volt az új egyhajós palotakápolna bejárata. Az elrendezés módosításával több udvar és kert jött létre. Ezek közül a legjelentősebb a fogadóudvar és az észak-keleti palotán belül kialakított díszudvar volt. Az épületegyüttes észak-keleti részén volt a palota központja. Itt, egy háromemeletes négyzet alaprajzú épületben alakították ki a királyi és királynéi lakosztályokat. Az alsó szinten lakott a személyzet, a felső két szinten pedig a király és a királynő nyári és téli szállása volt. E mellé a palotarész Zsigmond téglalap alakú, a palotával majdnem megegyező nagyságú gyümölcsöskertet alakítatott ki, aminek közepén vízvezetékkel táplált csorgókút volt.
A paloták termeiben is megtalálhatók a Zsigmond kori, kényelmi átalakítások és díszítések nyomai. A palotát később némileg elhanyagolták, és ebben csak Hunyadi Mátyás aragóniai Beatrixszal kötött 1476-os házassága hozott változást. A késő gótikus stílusban átépített palotában Itália után Európában először megjelent a reneszánsz építő- és szobrászművészet is. . Kevés új épületet építettek, a régieket alakították át a kor igényei szerint. A szobrok, szökőkutak Giovanni Dalmata szobrászműhelyében készültek. Az ő nevéhez köthető a palota leghíresebb dísze, a Herkules-kút elkészítése is. A kutat Mátyás címerei díszítik, és a gyermek Herkules valószínűleg a hadvezér király törvénytelen fiára, Corvin Jánosra utal. Körülötte a Zsigmond-kori díszudvart átépítve, annak első szintjén reneszánsz loggiát alakítottak ki. A palota a korabeli itáliai reneszánsz udvarok között is megállta a helyét, ezért olvasható a sokat látott pápai követ, Bartolomeo de Maraschi leveleiben, hogy a földi paradicsomból ír.