1.0Hallatlanul és látatlanulhttps://hallatlan.cafeblog.huSoltész Miklóshttps://hallatlan.cafeblog.hu/author/soltesz_miklos/ A 2013-as év február 19-én a Siketvakok Országos Egyesülete (SVOE) vezetőségi ülést tartott, amelyen lehetőséget kaptam arra, hogy részt vegyek az European DeafBlind Union (EDBU, magyarul Európai Siketvak Unió) Bulgáriába szervezett Harmadik közgyűlésén. A családommal való gyors egyeztetés után vállalkoztam az útra. Beszámolóm elején szeretnék köszönetet mondani Boncz Ádámnak, akinek hathatós közreműködésével, mindenre odafigyelő segítségével eleget tehettem a feladatoknak úgy, hogy a szűkösebb szabad idő ellenére élménnyé válhatott az öt napos program. A továbbiakban sokszor keresztnevükön említem az írásomban előforduló embereket, akik már előfordultak teljes nevűkön. * 0. nap ** Budapest - München Szófia Az odautazás pünkösd hétfőre esett. A rendezvény szervezői olyan repülőjegyet foglaltak számunkra, amellyel Müncheni átszállással jutottunk Bulgária fővárosa, Szófia második termináljára. Előző nap délelőtt Tamás fiammal online foglaltunk helyet a Lufthansa megfelelő járatain és máris nyugodtabban néztem elébe a hajnali kelésnek. Az Istenhegyi útra 4:45-re érkezett a rendelt taxi. Tamás fiammal indultunk előbb az Alagút Attila út felőli végéhez - itt vettük fel Ádámot - majd a Lánchídon keresztül a Ferihegyre, hivatalos nevén Liszt Ferenc repülőtér kettő A termináljára. Fél hat után szálltunk ki a taxiból és Ádám csomagját is gyorsan átvették a repülőtársaság alkalmazottjai. Fiamtól kölcsön kaptam egy olyan méretű guruló kerékkel ellátott táskát, amelyet a fedélzetre vihettem. A mérete elegendő volt a számomra 4 napra szükséges dolgok befogadására, viszont megmenekültem az érkezések bosszantó velejárójától: a csomagját leső utas nyugtalanságától. A biztonsági kapu előtt tálcára került a táskám, a kedvenc dzsekim (zipzárral zárható zsebeiben mp3 lejátszótól a fémpénzekig mindenféle kincs), sőt még a nadrágszíjam is. Aztán mint a holdkóros előretartott kézzel, vakon átmentem a kapun és a túloldalom máris a fordított folyamat játszódhatott le. Röpke negyedóra után máris beszálltunk a repülőgépre és az LH 1685 járat időben indulhatott nyugat felé. A megadott érkezési időpont előtt több mint tíz perccel landoltunk, és egy épülő terminál mellett szálltunk át buszra. A buszról besétálva a fogadó épületbe - Ádám rögtön megtalálta a nekünk szükséges H 38-as kaput és két mozgólépcső, schengeni határ ellenőrzés és mozgó járda után várakozhattunk a további mozzanatokra. Időben startoltunk az LH 1702-es járattal, két órát repültünk, időzónát váltottunk és helyi idő szerint 12:05-kor szálltunk le Szófiában. A gépen kedves dolog történt: nekünk a 8E és 8F ülőhely jutott, a mellettünk található 8D ülésre huppant, velem egyidős úriemberről hamar kiderült, hogy 24 éve Németországban élő zöldség-gyümölcs kereskedő, aki havonta, kéthavonta látogat haza Szegeden élő családjához. Regöczi István foglalkozását hallva rákérdeztem a Hungarofrukt egykori igazgatójára, Jahoda Ernő bácsira - kiderült, hogy van közös ismerősünk. Az egykori főnöke abban a házban élt sokáig, ahol lakom és szüleimmel összejártak, jó barátságban voltak. Másik közös ismerős is akadt egyik egyetemi évfolyam társam felesége személyében. István egyébként ugyan abban a plovdivi szállodába igyekezett, ahova mi is tartottunk. No erre már tényleg illik az a közhely, hogy kicsi a világ! rich