A sétáló utcán 8-10 étterem étlapjának áttanulmányozása után a Sörkert mellett döntöttünk: a brokkoli krémlevest Holstein szelet követte hasáb burgonyával körül övezve és desszertként citrom fagylalt hűtötte az amúgy sem meleg hőmérsékletünket. A számomra elmaradhatatlan kávé után a változatlanul cseperedő esőben némi vásárlást eszközölve hazasétáltunk. Egy rövid szundi és már meg is jött autóval a Szarvas család feje, Tibor, aki a közeli településre vitt minket.
* Nemesbük
Koordináták:
é. sz. 46.82171° k. h. 17.14424°
Nemesbük Zala megye keleti részén, Hévíz szomszédságában elterülő község. Adatok: irányítószám 8371 népesség 689 fő (2010. január 1.) népsűrűség 69,04 fő/négyzetkilométer terület 9,98 négyzetkilométer Jó minőségű aszfaltúton csak egy Hévízről induló hét kilométeres bekötőúton érhető el. Ezen túl egy betonút köti össze Zalaköveskúttal. A település első említése 1408-ból való. A kezdetektől fogva nemesi falu volt, ám sok nemesi család kifejezetten szegénynek számított, kevés földet birtokoltak. A 16. században sok jobbágy is vásárolt földet Nemesbükön, így egyre csökkent a nemesi telkek aránya. A török idők során több portyázásra is sor került a településen, de mindvégig lakott maradt. A falu híres volt jó minőségű földjeiről, ahol búzát termesztettek. Az 1990-es években jelentősen megnőtt a falusi turizmus keretében a település utáni érdeklődés, amelyet a közeli, nagy turisztikai központok (Hévíz, Keszthely) közelségének és a falu csendességének köszönhető.
* Vendégségben a Szarvas családnál
Öt óra előtt fordultunk be a több szintes házhoz tartozó kapun és a kocsiból való kiszálláskor egy nyugdíjas vakvezető kutyus csaholt körül minket. Az épület amúgy is a település magasabb részén helyezkedik el, de mi további lépcsők megmászásával igyekeztünk a legfelsőbb szintre. Itt várt ránk a Nemesbüki születésű Szarvasné Marika, aki jó háziasszonyként és sorstársként mutatta meg nekem a birodalmát: végig tapogattuk a konyhát, nappalit, Veronika lánya és férje, a két és fél éves Viktória, valamint a saját szobájukat, mellékhelységeket. Kiléptünk az erkélyekre is és magunk elé képzeltük Balaton, Keszthely látképét. Nejem, fiunk nem hagyták ki a kert kincseinek megszemlélését. A sok beszélgetés során ételben, italban sem szenvedtünk hiányt és végül este 9 óra után indultunk haza – ismét Tibor jóvoltából pillanatok alatt hidaltuk át a néhány kilométeres távolságot.
* A legmozgalmasabb nap
Reggel 9 óra előtt időben érkeztük a lakáshoz közeli megállóba és szálltunk fel a Nemesbükről érkező buszra. A máskor negyedórán belül a keszthelyi végállomásra érkező jármű aznap cefet lassan jutott céljához. A Badacsonyba tartó, 9:30-kor induló hajóhoz igyekeztünk volna és 9:22-kor leszállva a buszról meglehetősen reménytelen vállalkozásnak tűnt a sok száz méter megtétele, jegyek megvásárlása. A semmit fel nem adás győzött ez alkalommal: bár a vízibusz indulás pillanatában még csak a kikötő bejáratánál jártunk, az ottani pénztáros telefonon szólt a hajónak, az útiköltségtől is megkönnyítettek minket egy másik, a horgonyzó hajó közeli pénztárban. Körülbelül 7-8 perces csúszással keltünk útra. A két órás, napos, szélcsendes vízi út során aztán kipihentük a röpke rohanás fáradalmait.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: