7. nap péntek
A délelőtt úgynevezett fénypontja a csoportfoglalkozás volt. Az
országból
sokfelől, sokan érkeztek. Számomra a lelki szeánsznak kézzel fogható
eredménye az volt, hogy számos e-mail váltás után végre személyesem
megismerkedhettem Falusiné Kovács Líviával, a Kreatív Alapítvány
vezetőjével. Magát a lelkizést nem szeretem. Belátom, hogy sok
embertársamnak szüksége lehet terápiára, de azt gondolom, hogy nem a
tömegből keresem, halászom ki az egyes rászorulókat, hanem
személyenként
kellene felmérni az egyéni terápiás szükségletet és vagy javasolni a
csoportos szeánsz szükségességét. A programban csak azért vettem
részt mert
a szabadságomba belefért, továbbá meglévő kapcsolatok elmélyítését
és új
ismeretségek létesítését reméltem.
Az ebéd után lovas sétakocsikázásra került sor. Bár hoztam magammal
lovaglásra szánt nadrágot, a ló nem alattam, hanem előttem trappolt.
Mivel
az előzetes program olvasásakor számból elhangzó “Hűha!” meg “De jó!”
felkiáltásaimat nem küldtem el a szervezőknek – ezt úgy értelmezték,
hogy
nincs érdeklődés a lovaglás iránt. Na de sebaj! Jövőre már most
jeleztem,
jelzem ügetési szándékomat …
Az utolsó este zenés bulival zárult. A szobrász Kati kezembe nyomott
csiszoló kavicsot és az egyik elkövetett agyagtárgyamat kellett volna
fényezgetni. A helyzetből Marika csudaember mentett ki azzal, hogy
elrabolt
táncolni. Képzeljétek! 27-28 éve nem roptam a táncot, strand papucsban
meg
még sohasem …
Az est legnagyobb dobását Viktor produkálta: anyukájával táncolt.
Sokunk hangjában éreztem örömöt. A szarvasi Erzsébet-liget egy hétre
ideiglenesem Emberség ország területe volt. Jó lenne, szép lenne ha
idő- és
földrajzi határ nélkül gyakorolná valamennyi ember a humanista
magatartást!
8. nap: szombat
Elérkezett a hazautazás pillanata. A helyi támogató szolgálat kocsija 4
turnusban szállította a vasútállomásra a csudaembereket, tündéreket
és
csomagokat. A reggelinél még uzsonnát is kaptunk az útra.
Mielőtt képzeletünkben elhagynánk a minket vendégül látó várost –
néhány
híres szarvasira hívom fel a figyelmet:
Itt született 1886-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus
1896-ban Ruzicskay György festőművész
. Itt érettségizett 1898-ban Milan Rastislav tefánik, Csehszlovákia
egyik
alapítója (
Itt született 1923-ban Melis György énekes (bariton) , 1949-től az
Operaház
magánénekese.
Itt élt és dolgozott Fekete János Széchenyi díjas közgazdász, a
Magyar
Nemzeti Bank elnökhelyettese, volt országgyűlési képviselő.
Mezőtúri átszállással kis késéssel érkeztünk a Keletibe, ahol most
már újra
egyesületi belső és külső munkatársak, egyesületi tagok búcsúztak
el
egymástól.
Beszámolóm végén szeretném megköszönni Kimlei Gábornak a hatalmas
szervezési
munkát, melyet Gangl Tamás elnökünk irányításával és mások
segítségével
végzett. A Siketek és Vakok Országos Egyesülete idén is kitett
magáért.
2009. augusztus
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: