* 2011.06.25. Szombat
* 8.00-kor reggeli
Ma is elnézte párom az időt, így már talpon voltunk, amikor Henrik megtalált a szíverősítővel. Kiadós reggeli illetve feketekávé mennyiség után Bálint Györgyné Erzsók vezényletével nekivágtunk a mai programnak.
A Várfürdő az alföld egyik legmodernebb, európai színvonalú strand- és gyógyfürdője, mely 19 medencéjével a Magyar Fürdőszövetség által minősített legmagasabb kategóriájú, négycsillagos strand- és gyógyfürdő minősítést nyerte el. Az Almássy kastély 8,5 hektár területű ősparkjában található.
A Várfürdő vize alkáli-hidrogénkarbonátos-kloridos gyógyvíz. A magas ásványi anyag tartalma miatt barnás árnyalata van. A gyógyvíz 1958. szeptember 17-én jutott először felszínre és hat mélyfúrású kútból nyerik. A kutak közül a legmélyebb 2500 méter. A fürdő 72 fokos vizét az egészségügyi miniszter 1969-ben gyógyvízzé, 1971-ben a fürdőt gyógyfürdővé és 1985-ben a gyógyfürdő környékét gyógyhellyé nyilvánította. A víz mozgásszervi megbetegedésekre, balesetek utáni rehabilitációs kezelésekre, helyi idegbántalmakra és gyulladásos nőgyógyászati betegségekre alkalmazható kiváló hatással.
Egy fürdőbéli biztonsági ember vezette a csoportunkat üres padokkal is bíró részre. Letelepedtünk és a bátrabbak vízbe vetették magukat. Nem igazán tombolt a hőség, így Jolikával egy cirka másfél órás úgynevezett “munkaértekezletet” tartottunk. A sok mozgástól, a jó levegőtől éhes csapat az egyik étterembe vonult, ahol a különböző sütő, főző berendezések dudálása, kigyulladása okozta izgalmakkal fűszerezett ebédünket elköltöttük. Az étkezés után elköszöntünk Magony Icáéktól, akik még szombat délután családi program miatt Kiskőrösre indultak, valamint elválltunk a többiektől is. A Novák Ibolyáékkal való, fürdő előtti találkozóig elfogyasztottam egy korsó sört, kávét, sőt még egy futó viharos széllel kísért zápor is belefért.
Négyesben készültünk meglátogatni Tóth Jánosnét Julikát, mely programot már hetekkel ezelőtt leleveleztünk, “Skype”-n keresztül egyeztettünk. Julikánkat nem ismerőknek el kell mondanom, hogy ez a nagyserű ember és az ő nem kevésbé nagyszerű Julcsi lánya a poklok poklából kapaszkodott vissza szeretetünk és megbecsülésünk középpontjába. Julika ugyanis betegsége következtében elvesztette látását és lábait is amputálták egy évvel ezelőtt. Most újra építi életét lánya hatalmas segítségével és keresnem kell a szavakat bámulatos teljesítményük méltatására. Na de vissza térve a történésekhez, idézem Ibolya egyik levelét:
“a földszintes kis házak előtt a Kisebbik Julika jött elénk és bevezetett édesanyjához. Bár Miklós tanította már Őt, még nem találkoztak eddig. Kölcsönös bemutatkozások után kezdtünk el beszélgetni és úgy elrepült az idő, hogy észre sem vettük.Közben finom házi szilvapálinkával, meggyszörppel és sós süteményekkel kínáltak minket. Nagyon jól éreztük magunkat és talán egy kicsit Julika magányát is sikerült enyhíteni egy időre.”
A levél idézethez csak annyit fűznék hozzá, hogy készültem erre a randevúra és örülök, hogy megvalósult. A Julika lelkemet eszem ágában sincs sajnálni – ellenkezőleg irigylem azért az emberi tartásért, amelyet kevesen képesek felül múlni! Ez lehet az a varázs, amiért sokan sokféle módon keressük Vele a kapcsolatot.
A késő délutánban maradt még időnk egy rövid programra de erről a következő bejegyzésemben lesz szó.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: