2013 október első csütörtökén egy egész napos program részese lehettem. Ezekben a napokban Seppo Jurvanen, a finn siketvak szervezet elnökének vezetésével 9 fős csoport tartózkodott hazánkban. Egyik egész napos kirándulásuk úti célja Tokaj volt, melyre meghívták Gangl Tamást, a Siketvakok Országos Egyesületének elnökét negyedmagával. Az együtt eltöltött több mint 12 óra eseményeiről, történéseiről szól a következő beszámoló három bejegyzésben.
Reggel fél kilenc után feleségem Viki gondjaira bízott a Széll Kálmán téren. A megbeszélt 9 órai randevú után egy-két perccel értünk a Keleti pályaudvar melletti Golden Park szálló parkolójába, de még csak Tommy, András és talán két finn útitárs volt a helyszínen. Viki cigaretta szünete alatt aztán üdvözölt Jako Spirita társaságában és megismerkedtem Tuulával is, az utazás szervezőjével. Idegenvezető nőnkről annyit érdemes tudni, hogy 1969 óta él Magyarországon, számomra élmény volt finn nyelven elhangzó mondatait hallgatni és a magyar nyelvet is folyékonyan, érthetően használta. Végszóra befutott Seppo és mind a tizenöten helyet foglaltunk a kis buszban. A kormányt Attila ragadta magához, aki civil életben a fővárosi hetes busz vonalán nap mint nap vezeti a több min 16 tonnás járműveket.
Miközben a Kerepesi útról rákanyarodtunk balra a Hungária körútra – pillantást vetettünk a Stadionokra. Thököly út, Bosnyák tér és máris az M3-on haladtunk kelet felé. Még az autópályán megálltunk egy pihenőre, ahol Seppo egy félliteres Unicummal terhelte meg hátitáskáját – ezzel örökre belopta magát a szívembe … Toalett, kisebb vásárlások és jóízű beszélgetések után Tuula, idegenvezetőhöz méltóan, beterelte a társaságot a buszba és folytattuk utunkat. A finn nyelven elhangzó ismertetőknek nem voltunk híján, így például értesültem arról, amikor elhaladtunk a Szerencsi csokoládé gyár mellett. Úgy látszik finn barátaink közelsége okán már kapiskáltam valamit a finn nyelvből …
40 perccel a várható Tokajba érkezésünk előtt utazásszervezőnk jelezte közeledésünket házigazdánknak, aki a város határában várt ránk. Autójával mutatta az utat buszunknak és ameddig csak lehetett felmentünk a járművekkel a hegyoldalba. Eddig nem említettem: a Vásárhelyi család vendégei voltunk ezen a napon. A család 3 hektáros földjén hallhattunk ismertetőt a borvidékről. Persze nem csak szellemi táplálékban volt részünk, de meg is kóstolhattunk érett szőlő fürtöket, sőt aszúsodó szemek ízlelgetésével lehettek sejtéseink eme történelmi borvidék csodálatos nedűiről. Metszőollókat, vödröket kaptunk kezünkbe és egy kis mini szüret keretében finn világjáróink is kipróbálhatták magukat a mezőgazdaság ezen szakágában. Egy metszés erejéig magam is közreműködtem a vödör töltésében, de aztán átavanzsáltam vödörtartóvá a baleset mentesség jegyében, na meg a mielőbbi ebéd elérhetősége érdekében … A nem éppen enyhe lejtésű szőlő ültetvényen járva kelve kérdéseket tettek fel az alkalmi szüretelők a vendéglátónknak: megtudhattuk például, hogy az aszúsodott szőlőt szemenként szedegetők órabére körülbelül 500 forint vagy hogy az Unió támogatásával a biogazdálkodás egyre nagyobb területen folyik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: